RPG Addicts | We Know You're Hooked

(DM összefoglaló, Konyak még átírhatja...)

Konyak aznap délelőtt sokat töprengett. Mint rendesen, most is a láncával való gyakorlatozásban merült el, hogy gondolatai letisztulhassanak, s közben az újonnan felfedezett, valahol mélyen eltemetett nyelvtudását próbálgatta. Egyszer csak a lánc felfénylett, s közepéből egy kis rekesz pattant ki, kis rekeszből kis könyvecske hullott lába elé a porba. Csodálkozva nézegette, silabizálgatni kezdte, de hamar megfájdult bele a feje, ezért jobbnak látta hörpinteni egyet.

Hörpintés közben csupa szokásos történetet hallott, miszerint boszorkányok szállnak a Hamvasrét fölött, gonosz szellemek vijjogása tölti be a Hasadékot, és elesett kalandozók kísértenek a Régi Út mentén... mégis, most valahogy másképp csengett fülében a történet. Laikussal is összefutott, aki afölött kesergett, hogy kedvenc szerszámai odalettek, s anélkül lassan halad az íj javítása.

Útmutatásért Dem anyó felé vette az irányt, aki megerősítette abban, hogy nincs fontosabb, mint mások védelmezése, a gyengébbek istápolása. Ezután hazament, s a kötet tanulmányozásával próbálta fejéből kiverni az elmúlt pár nap eseményeit, de hiába. Végül úgy döntött, félbahagyja a tanulást, és szokásos legszükségesebb cókmókjaival nyakába szedte a lábát, s ebédidőben már Hamvasrét táján járt. Délután ért a hasadékhoz, ahol minden nyugodtnak és békésnek tűnt. A többiekkel nem találkozott, csak remélte, hogy itt lehetnek. Vagy talán félt tőle, nehéz eldönteni. Végül úgy döntött: velük vagy nélkülük, elvégre ő a vezér, még ha csapat nélkül is, elindul a régi útvonal mentén, hátha friss tudása új fényben-- a mágia fényében-- világítja meg a hely rejtelmeit.

A sárkányos ajtó még mindig mágikus, Mípó terme még mindig siralmas volt, de amúgy a szokásos apró neszeken kívül semmire sem figyelt fel. Az első újdonságnak a tüzes kút termében lévő "mutass jót" feliratú ajtó bizonyult, amely most nyitva állt. Nemrég csata dúlhatott itt, s valami elmúlt mágia szagától derengett, de Konyak más érdekeset nem talált.

Ahogy innen kilépve ismét a tüzes kutas terembe ért, szembe találta magát Mípóval. Az először meglepődött, aztán draconic-ul hadarni kezdett.
- Menjünk gyorsan vezírhez!
És már épp futott volna tovább, de Konyak olyan gyorsan eléugrott, hogy lepattant róla. Feltápászkodott, és megint magyarázni kezdett:
- Gyere gyors vezírhez, sok goblin kerget!

- És a többiek?

- Nincsenek többiek! Goblinok leölték mind, most főzik!

Konyak annyira valószerűtlennek találta ezt a választ, hogy úgy döntött, ilyet a kobold nem találhatott ki magától, biztos így van.

- Jó, menjünk, aztán később megbosszuljuk majd őket!

Mípó kikerüli Konyakot és vezeti a vezírhez. Minden sarkon meggyőződik róla, hogy Konyak követi-e, de a barbárból lett mágus egy lépésnyire sem marad le mögötte.

Konyak is így emlékszik .

Kobold és bajtársa épségben megérkeznek Juszdrál vezír színe elé. Mípó rettegő alázattal, tömören előadja a történteket, aminek a vége az, hogy őneki a roppant véletlenek folytán Kurtulmak kegyéből sikerült megmenekülnie. Különben is a két ork zsírosabb falat, mint egy kobold. Konyak tulajdonképpen ekkor tudja meg, hogy két ork volt a törppel meg a félgnómmal.

Juszdrál megértően bólogat, és továbbra is nyugodtan üldögél a trónján.
- Nincs mit tenni, fazékba kerülnek - mondja anyanyelvén. Aztán elhessinti Mípót és magához inti Konyakot.

Halkan és szapora közös nyelven, hogy fajtársai lehetőleg ne értsék, intézi gondolatait a barbárhoz.

- Kezdettől szimpatikus vagy, ezért elmondom, mit tehetsz a barátaidért. A goblinokat ismerve már tényleg rotyognának a fazékban, de van egy értelmesebb vezetőjük, aki minden bizonnyal meglátja az üzleti lehetőséget az esetben. Ha gondolod, megpróbálhatod kiszabadítani őket, de ha négyőjükkel elbírtak, akkor te fél fogukra se leszel elég. Inkább azt javaslom, igyekezz összeszedni a váltságdíjat. Nem kell hozzá nagy ész, hogy a követelést a faluba fogják eljuttatni, talán már ma este. Ha megelőzöd őket, akkor biztos csapdába is tudjátok csalni a küldöncöket, de kérdés, hogy az milyen hatással lenne a foglyok sorsára. Persze mindez feltéve, hogy még életben vannak.

- Köszönöm, te is szimpatikus vagy nekem gondolkodtál már a fajok közti szerelem lehetőségén, akkor már rohanok is. - súgja vissza Konyak.
OOC - emlékeim szerint Juszdál egy szép kobold nő. Hány és milyen goblin csapott le rájuk Mipó szerint? Hány maradt életben?

Konyak a legrövidebb általa ismert úton elhagyja az erődöt majd az utazó páncéljában vissza robog a faluba.

Igen, Juszdrál kobold szemmel akár vonzónak is nevezhető. Mindenesetre a hangja meggyőző és nőies, csak a pikkelyes farka ne lenne...

Mípó szerint legalább hat goblint levágtak és még legalább annyi volt ott. Hobgoblinból is volt három, abból egyet sikerült ártalmatlanná tenni.
Juszdrál szerint ez nem lehet a teljes haderő, biztosan van vezető és a vezetőnek testőrsége. A három hobgoblinnak is lehet egy kisfőnöke, aki nem mutatkozott, hacsak nem az egyik volt a háromból, de Mípó nem vett észre ilyen megkülönböztett jelzést, sem felszerelésben, sem a hobók viselkedésében.

Konyak napnyugta táján ér vissza a faluba.

Konyak először Demet keresi fel akinek elmeséli,  hogy Eric és Fuzz két ork társaságában most készül ragunk,  hacsak ki nem váltják őket. Habár jobb ötletnek tűnik a küldöncöket csapdába csalni.

OOC -  a polgármestert,  kapitányt mennyire lehet ilyen estefelé megtalálni,  zaklatni őket?

Dem egyébként is napcserzett ábrázata elsötétül az orkok említésére, de azért türelmesen végighallgatja Konyakot, és elmereng a beszámolón.
- Gyermekem, ha keménykedsz, akkor arra csak keménykedés lesz a válasz. Javaslom, hallgasd meg a küldöncöket, s aztán dönts szíved szerint.
Felajánl egy teát, ami szerinte "segít a helyes döntésben"

A polgármester fogadóórán kívül nem fogad, ha nincs szükségállapot (márpedig nincs). A városőrség napi 24 órában van nyitva, és az ügyeletes tiszt majd eldönti, a kapitányt kell-e zavarni (annyira még nincs este, hogy aludjon, de más dolga lehet). Ezeket Konyak tudja a helyismeretéből adódóan.

Konyak elnyargal az ügyeletes tiszthez.
- A kapitánnyal szeretnék beszélni fontos ügyben még ma este! - jelenti ki Konyak és már indul is tovább a kapitány szobája felé, hacsak meg nem állítják.
Ha megállítják, akkor készségesen elmeséli miért keresi a kapitányt.

Természetesen megállítják, kábé ezzel a szöveggel:
- Ilyet mindenki mondhat.
de nem jutnak az első szó végéig, mielőtt Konyak tovább akarna nyargalni, amihez legalábbis fel kéne döntenie a két őrt és betörni a helyőrség masszív kapuját.
Így aztán sietve előadja, miért keresi a kapitányt. Az őrök türelmesen végighallgatják, de Konyak hamar rájön, hogy csak a ráérős idejüket szeretnék kicsit színesebben eltölteni. Minden rábeszélési kísérlet hiába, az őrök hajthatatlanok:
- Holnap, hivatali időben.

Konyak visszamegy a kovácsműhelybe átvetkőzik a "gyors" páncéljába aztán elmegy inni egy sört a barátai emlékére és közben várja a küldöncöket.