"Erőd irányába" alatt azt kell érteni, hogy olyan hely, ahonnan rálát a fára, de a fától az erőd felé vezető legrövidebb úton (vagyis nagyjából nyugatra) fekszik?
Ilyen búvóhelyet nem talál: a magányos fa Hamvasrét kellős közepén, kietlen, jeltelen pusztaságban áll. Amerre néz, csak a szürke végtelent látja, és pár domb halvány körvonalát dél felé. Azon dombok között húzódik a Régi Út.
Konyak megvárja a napnyugta kezdetét és ekkor kihelyezi a pénzt a magányos fához. Ezután visszavonul a város felé ~300 lábnyit. Itt kivilágítva várakozik, hogy átvegyék a váltságdíjat.
Nem lép fel fenyegetően a goblinokkal szemben és nem is követi őket csak várakozik (feltéve, hogy észreveszi őket).
Alighogy rendesen besötétedik, hallja ám, hogy pár alak közeledik, de a saját fényétől kissé elvakítva nem sokat lát az alakokból, akik a sötétben álló fát megközelítik.
Nemsoká hallja, ahogy felveszik az erszényt, hangosan nyögnek, majd elismerően füttyentenek.
Valamit karattyolnak egymás közt, aztán egyik beleordít az éjszakába:
- Ha pénz jó, barát reggel szabad!
Ha nem lenne az a szamárordításhoz hasonlatos hangszín, Konyak szinte barátságosnak, bíztatónak érezné a kiáltást.
Aztán hallja, ahogy eltrappolnak, vidáman trécselve egymással.
Konyak visszamegy a városba és elteszi magát láb alól másnap reggelre.
A felmentősereg megérkezett a városba ;-)