02-01-2016, 07:22 AM
(DM összefoglaló, Konyak még átírhatja...)
Konyak aznap délelőtt sokat töprengett. Mint rendesen, most is a láncával való gyakorlatozásban merült el, hogy gondolatai letisztulhassanak, s közben az újonnan felfedezett, valahol mélyen eltemetett nyelvtudását próbálgatta. Egyszer csak a lánc felfénylett, s közepéből egy kis rekesz pattant ki, kis rekeszből kis könyvecske hullott lába elé a porba. Csodálkozva nézegette, silabizálgatni kezdte, de hamar megfájdult bele a feje, ezért jobbnak látta hörpinteni egyet.
Hörpintés közben csupa szokásos történetet hallott, miszerint boszorkányok szállnak a Hamvasrét fölött, gonosz szellemek vijjogása tölti be a Hasadékot, és elesett kalandozók kísértenek a Régi Út mentén... mégis, most valahogy másképp csengett fülében a történet. Laikussal is összefutott, aki afölött kesergett, hogy kedvenc szerszámai odalettek, s anélkül lassan halad az íj javítása.
Útmutatásért Dem anyó felé vette az irányt, aki megerősítette abban, hogy nincs fontosabb, mint mások védelmezése, a gyengébbek istápolása. Ezután hazament, s a kötet tanulmányozásával próbálta fejéből kiverni az elmúlt pár nap eseményeit, de hiába. Végül úgy döntött, félbahagyja a tanulást, és szokásos legszükségesebb cókmókjaival nyakába szedte a lábát, s ebédidőben már Hamvasrét táján járt. Délután ért a hasadékhoz, ahol minden nyugodtnak és békésnek tűnt. A többiekkel nem találkozott, csak remélte, hogy itt lehetnek. Vagy talán félt tőle, nehéz eldönteni. Végül úgy döntött: velük vagy nélkülük, elvégre ő a vezér, még ha csapat nélkül is, elindul a régi útvonal mentén, hátha friss tudása új fényben-- a mágia fényében-- világítja meg a hely rejtelmeit.
A sárkányos ajtó még mindig mágikus, Mípó terme még mindig siralmas volt, de amúgy a szokásos apró neszeken kívül semmire sem figyelt fel. Az első újdonságnak a tüzes kút termében lévő "mutass jót" feliratú ajtó bizonyult, amely most nyitva állt. Nemrég csata dúlhatott itt, s valami elmúlt mágia szagától derengett, de Konyak más érdekeset nem talált.
Ahogy innen kilépve ismét a tüzes kutas terembe ért, szembe találta magát Mípóval. Az először meglepődött, aztán draconic-ul hadarni kezdett.
- Menjünk gyorsan vezírhez!
És már épp futott volna tovább, de Konyak olyan gyorsan eléugrott, hogy lepattant róla. Feltápászkodott, és megint magyarázni kezdett:
- Gyere gyors vezírhez, sok goblin kerget!
- És a többiek?
- Nincsenek többiek! Goblinok leölték mind, most főzik!
Konyak annyira valószerűtlennek találta ezt a választ, hogy úgy döntött, ilyet a kobold nem találhatott ki magától, biztos így van.
- Jó, menjünk, aztán később megbosszuljuk majd őket!
Mípó kikerüli Konyakot és vezeti a vezírhez. Minden sarkon meggyőződik róla, hogy Konyak követi-e, de a barbárból lett mágus egy lépésnyire sem marad le mögötte.
Konyak aznap délelőtt sokat töprengett. Mint rendesen, most is a láncával való gyakorlatozásban merült el, hogy gondolatai letisztulhassanak, s közben az újonnan felfedezett, valahol mélyen eltemetett nyelvtudását próbálgatta. Egyszer csak a lánc felfénylett, s közepéből egy kis rekesz pattant ki, kis rekeszből kis könyvecske hullott lába elé a porba. Csodálkozva nézegette, silabizálgatni kezdte, de hamar megfájdult bele a feje, ezért jobbnak látta hörpinteni egyet.
Hörpintés közben csupa szokásos történetet hallott, miszerint boszorkányok szállnak a Hamvasrét fölött, gonosz szellemek vijjogása tölti be a Hasadékot, és elesett kalandozók kísértenek a Régi Út mentén... mégis, most valahogy másképp csengett fülében a történet. Laikussal is összefutott, aki afölött kesergett, hogy kedvenc szerszámai odalettek, s anélkül lassan halad az íj javítása.
Útmutatásért Dem anyó felé vette az irányt, aki megerősítette abban, hogy nincs fontosabb, mint mások védelmezése, a gyengébbek istápolása. Ezután hazament, s a kötet tanulmányozásával próbálta fejéből kiverni az elmúlt pár nap eseményeit, de hiába. Végül úgy döntött, félbahagyja a tanulást, és szokásos legszükségesebb cókmókjaival nyakába szedte a lábát, s ebédidőben már Hamvasrét táján járt. Délután ért a hasadékhoz, ahol minden nyugodtnak és békésnek tűnt. A többiekkel nem találkozott, csak remélte, hogy itt lehetnek. Vagy talán félt tőle, nehéz eldönteni. Végül úgy döntött: velük vagy nélkülük, elvégre ő a vezér, még ha csapat nélkül is, elindul a régi útvonal mentén, hátha friss tudása új fényben-- a mágia fényében-- világítja meg a hely rejtelmeit.
A sárkányos ajtó még mindig mágikus, Mípó terme még mindig siralmas volt, de amúgy a szokásos apró neszeken kívül semmire sem figyelt fel. Az első újdonságnak a tüzes kút termében lévő "mutass jót" feliratú ajtó bizonyult, amely most nyitva állt. Nemrég csata dúlhatott itt, s valami elmúlt mágia szagától derengett, de Konyak más érdekeset nem talált.
Ahogy innen kilépve ismét a tüzes kutas terembe ért, szembe találta magát Mípóval. Az először meglepődött, aztán draconic-ul hadarni kezdett.
- Menjünk gyorsan vezírhez!
És már épp futott volna tovább, de Konyak olyan gyorsan eléugrott, hogy lepattant róla. Feltápászkodott, és megint magyarázni kezdett:
- Gyere gyors vezírhez, sok goblin kerget!
- És a többiek?
- Nincsenek többiek! Goblinok leölték mind, most főzik!
Konyak annyira valószerűtlennek találta ezt a választ, hogy úgy döntött, ilyet a kobold nem találhatott ki magától, biztos így van.
- Jó, menjünk, aztán később megbosszuljuk majd őket!
Mípó kikerüli Konyakot és vezeti a vezírhez. Minden sarkon meggyőződik róla, hogy Konyak követi-e, de a barbárból lett mágus egy lépésnyire sem marad le mögötte.
.
