ooc - sztem Konyaknak beszámoltunk a kocsmában, csak a játékosnak nem :-)
Nem mondtuk volna el? - csodálkozik Fuzz, de mivel szeret beszélni nem kéreti magát elmondja. - Hát tudod, tele van vassulyommal a túloldal, bár egy sort felszedtem egy zsákba, de félő, hogy visszaszórták. (majd kiderül, ha elérjük a csengős ajtót, mert oda lett kihúzva). Szóval a túloldalon egy barikád mögött sok-sok goblin volt, javelit dobáltak. Abból egy elmenekült, a többit megöltük. Az ment erősítésért. A barikád túloldalán volt egy ajtó visszafelé, a bal oldalon, majd egy kanyar jobbra, s ott újabb sok-sok goblin egy újabb barikád mögött. Ott is egy elmenekült míg a többit leöltük. Aztán innen nyilt több ajtó is, egyiken bementünk, amelyik nem volt zárva, arra menekült a gobbó, az a kis terem tele volt ládákkal. Meghagytam a többieknek, hogy csináljanak fedezéket amíg a másik két ajtónál hallgatóztam, de valószínűleg nem értették, mert mire visszatértem úgy döntöttek, hogy berontunk a nagy füstös terembe. Persze nem volt ellenemre, ha már egyszer rohamoztunk, csak azt nem értettem miért álltunk meg előtte, hogy aztán mégis bemenjünk. Na mindegy. - von vállat - Szóval a nagy füstös teremben volt sok-sok kis goblin és néhány nagy goblin. Ezeket leöltük, de mi is jól megsebesültünk, s kénytelenek voltunk visszavonulni. Egy persze elmenekült most is. Utána eredtem, hogy elkapjam, s felderítsem a terepet, amíg a többiek visszavonulnak. De a füst ellenére valahogy észrevettek s bekerítettek, alig tudtam elmenekülni, csak a gyorsító varázsnak köszönhetem, hogy kijutottam a sok-sok goblin gyűrűjéből. Beértem a többieket, de az üldözők is extra sebességgel jöttek, mert hamar utolértek minket. Itt utolsó leheletünkig harcoltam a bajtársaim oldalán, akik az eszméletlen Dyrrat cipelve nem tudtak volna már jobban visszavonulni. Egyedül Mípó futamodott meg a csata elől, hm-hm, amiért előléptette a koboldvezér.
Nem mondtuk volna el? - csodálkozik Fuzz, de mivel szeret beszélni nem kéreti magát elmondja. - Hát tudod, tele van vassulyommal a túloldal, bár egy sort felszedtem egy zsákba, de félő, hogy visszaszórták. (majd kiderül, ha elérjük a csengős ajtót, mert oda lett kihúzva). Szóval a túloldalon egy barikád mögött sok-sok goblin volt, javelit dobáltak. Abból egy elmenekült, a többit megöltük. Az ment erősítésért. A barikád túloldalán volt egy ajtó visszafelé, a bal oldalon, majd egy kanyar jobbra, s ott újabb sok-sok goblin egy újabb barikád mögött. Ott is egy elmenekült míg a többit leöltük. Aztán innen nyilt több ajtó is, egyiken bementünk, amelyik nem volt zárva, arra menekült a gobbó, az a kis terem tele volt ládákkal. Meghagytam a többieknek, hogy csináljanak fedezéket amíg a másik két ajtónál hallgatóztam, de valószínűleg nem értették, mert mire visszatértem úgy döntöttek, hogy berontunk a nagy füstös terembe. Persze nem volt ellenemre, ha már egyszer rohamoztunk, csak azt nem értettem miért álltunk meg előtte, hogy aztán mégis bemenjünk. Na mindegy. - von vállat - Szóval a nagy füstös teremben volt sok-sok kis goblin és néhány nagy goblin. Ezeket leöltük, de mi is jól megsebesültünk, s kénytelenek voltunk visszavonulni. Egy persze elmenekült most is. Utána eredtem, hogy elkapjam, s felderítsem a terepet, amíg a többiek visszavonulnak. De a füst ellenére valahogy észrevettek s bekerítettek, alig tudtam elmenekülni, csak a gyorsító varázsnak köszönhetem, hogy kijutottam a sok-sok goblin gyűrűjéből. Beértem a többieket, de az üldözők is extra sebességgel jöttek, mert hamar utolértek minket. Itt utolsó leheletünkig harcoltam a bajtársaim oldalán, akik az eszméletlen Dyrrat cipelve nem tudtak volna már jobban visszavonulni. Egyedül Mípó futamodott meg a csata elől, hm-hm, amiért előléptette a koboldvezér.