01-11-2018, 01:44 PM
(This post was last modified: 01-11-2018, 01:44 PM by DM Surranó.)
Helyszín: Elsüllyedt erőd, Alkonyliget
Jelen vannak: Eric, Dyrra. Mindenki másnak enyhe spoiler.
Eric és Dyrra könnyű felszereléssel, épp csak a legszükségesebbekkel indult, hogy a délnyugati teremből az alkonyligetbe vezesse a két goblin foglyot.
Alighogy elértek a nyugati kerthez, a műhelyek folyosóján lévő ajtóból máris hallották azt az izgatott dúdolást, ami valami harci dal féle lehetett. Reszelős, mégis öblös hangon kántált valami pattogós rigmust egy férfi ismeretlen nyelven. A két cimbora hamar meg is látta a Vadász barlangjában, a talicskán túlról izegve-mozogva, szinte táncolva kikukucskáló hobgoblint, kezében felajzott íjjal, épp csak célra nem tartotta. De nem ő volt az egyetlen résztvevője a bújócskának: a törp és az ork is könnyűszerrel kivehette a barnás falhoz lapuló kék ruhás alakot, akinek egymáshoz verődő rézpénzekkel volt kivarrva a ruhája, amiknek a csörgését csak azért nem lehetett hallani, mert bosszankodva dünnyögött valamit (feltehetően azt, hogy ha a nagy tesó nem marad kussban, biztos észrevesznek minket), miközben idegesen csúszkált a keze a goblin gerely durva markolatán.
Szemmel láthatóan mindkét ajtót bámulták, és egyből odakapták a fejüket a törp és ork megjelenésére, előbbinél hosszú íj, utóbbinál gerely bevetésre készen.
Ahogy rádöbbentek a lebukásra, a hobgoblin hangos ordítással egy nyilat eresztett Dyrrába, majd kardot húzott elő.
Dyrra megindult felé, útközben hárítva a felé száguldó gerelyt, ami így Eric lába előtt állt a földbe. A goblin a gerely
hajítása után kimozdult a fal mellől.
Eric lerohanta a goblint, és egy jól irányzott rúgással a földre küldte.
A hobgoblin mondott valamit orkul, a talicska biztonságosnak hitt fedezékéből.
Dyrrának több se kellett, felhágott a taligára, és kapott egy ronda vágást a bal combja belső oldalára. Cserébe akkorát csapott a másfélkezes karddal a hobóra, hogy annak szétrepedt e pajzsa, kihasadt a páncélja, és egy jó darabon felszakadt a hasfala is. De még talpon maradt.
Eric áthágott a talicskán és Dyrrát megkerülve a már kevésbé vagánykodó hobgoblin mellé került.
Ekkor előbukkant még egy goblin, és Dyrra már komolyan körbe volt véve! Az ork újabb döfést kapott a combjába, és kánonban ordított a vérző hasú hobgoblinnal.
Megjelent egy festett arcú nő is, haja varkocsokba fonva lógott két oldalt, és iszonyatos erővel dobott egy gerelyt Dyrrába! A tömeg miatt azonban pontatlanul célzott, és épphogy megkarcolta, de az orknak ez már legalább az ötödik sebe volt.
A hobó véres habot köpködve röhögött, és közben majdnem elejtette a kardját.
- Ebbe belesétáltunk - mondta Dyrra elkeseredve, és odacsapott az egyik új jövevénynek. Ericnek megfordult a fejében, hogy talán mégse olyan bénán bújócskáznak.
Eric egy csapásától elterült a röhögő hobgoblin, majd a törp felkiáltott:
- Adjátok meg magatokat, vagy Bélák meghal!
A felkiáltásra a Dyrra melletti goblin folytatta a hobgoblin hörgésbe fulladt röhögését, és tört közös nyelven valami olyat mond:
- Az a jó neki!
Eric közben visszalépett a talicska és Dyrra mellé.
Egy újabb gerely talált utat az egyre nehézkesebben mozgó Dyrra páncélján át. Eric egy pillanatra odakapta a fejét, és egy, az olajzöld varkocsos nőhöz hasonló másikat vett észre. Az egész teste tele volt mázolva valami vöröses fekete masszával, de itt-ott sárga ruhafoszlányok látszottak ki alóla.
A kék goblin majdnem elejtette a kardját, de mégsenem.
Az olajzöld nő kardot ragadott, és a kék mellé állva villámgyors mozdulattal tovább kaszabolta a rogyadozó Dyrrát. Nem ejtett mély sebeket, de nagyon kellemetlen helyen találta el a nőt.
Az ork nő elhomályosuló tekintettel is kettéhasította az új jövevényt.
- Sokan... khhh... vannak... hrrrk... még... - zihálta, de Eric nem értette belőle, hogy most ezt kérdi, vagy állítja.
- Lépj be mögém! - javasolta Eric az ork nőnek, a harc hevében fel se mérve, hogy egy lépés ezen a szétzilált barrikáddarabokkal teleszórt terepen újabb veszélynek tette ki a nőt, aki így csak egy mordulással díjazta az ötletet. Eric viszont egy szép rúgással megrendítette az épp soron lévő goblint.
Eközben Dyrrát újabb gerely találta el, és Eric újabb goblint pillantott meg.
A messzi délnyugati sarokban egy goblin huppant a földre nagy nyekkenéssel, majd feltápászkodott.
A sáros sárga goblin kardjával próbálta Dyrrát végre térdre kényszeríteni, de nem találta el, még így száz sebből vérezve sem.
A kék gobbó szintén nem talált, mert egy pillanatra odasandított, ahol nyekkent az erősítés... Vigyorogva inkább védi magát, minthogy támadna.
A messzi goblin mellett valaki nagyobb darab is nyekkent egyet, de ő is fölpattant.
A következő messzi goblin már talpra érkezett és egyenesen a terem közepéig tört előre.
Újabb nagydarab ellenség esett talpra, odébb lépett és íjat vett elő.
Még egy nagydarab érkezett a csövön, nagyot nyekkent, majd felállt.
Dyrra egy hatalmas hasítással felvágta a kék és a sárga goblin hasát is, majd az ajtó felé indult.
- Ideje mennünk.
Eric követte Dyrrát, és menet közben lekent egy pofont a legközelebbi útjába kerülő goblinnak, aki hanyatt esett a pofontól.
Az egyik potyogós goblin hangos ordítással futott az északnyugati sarok felé, hogy Eric háta mögül dobja oldalba vagy őt, vagy a vérző orkot, de Eric könnyűszerrel hárította a kihegyezett fadarabot.
Egy sárga inges, fekete gatyás hobgoblin ordított valamit, majd kardját előhúzva, Eric kezétől-lábától biztos távolságra az ajtóig tört elő, és végül a vadász ajtóban fekvő hulláján állapodott meg, kivont kardjával készen arra, hogy lecsapja, aki el akarna mellette viharzani.
Egy szőke, varkocsos goblin is kelet felé ment, és nem sokkal a hobgoblin háta mögül indítva Eric felé dobott egy gerelyt, de nem volt nehéz kitérni előle.
A főnöknek látszó, komolyabb vértes hobgoblin is kelet felé törekedett, és kéjes vigyorral vette célba a vérző orkot. A nyílvessző kábé Dyrra májában állt meg. A nő térde megroggyant, de nem esett össze.
A harmadik újonnan érkezett hobgoblin is az ajtó őrzésére sietett.
- Mentsd az irhádat - hörögte Dyrra, és a két hobóhoz lépve az Erichez közelebbi, sérültbe vágott egy hatalmasat, ereje már fogytán, de a hobó így is összerogyott -- kis gondolkodás után. Dyrra kardja azonban nem állt meg itt, és a másik hobgoblin oldalát a torkáig szántotta fel. Az áldozat a torkához kapott, saját pajzsától akadályoztatva ügyetlenül fogva el a spriccelő vér útját, majd szeme befelé fordult, és elterült. Eric előtt szabaddá vált az út.
Eric meg is indult, várva arra, hogy Dyrra előtte haladjon, de a nő már nagyon le volt lassulva. Ahogy ellépett az ork mellett, a nő letépett a nyakából valamit (láncot? bőrszíjat? nehéz megmondani, iszamós volt a fekete vértől), és a törp felé nyújtotta.
- Arkusnak.
Eric nem sokat teketóriázott, a nyújtott amulett helyett a nő karját ragadta meg, és vonszolta át az ajtón, a nő tiltakozása ellenére:
- Erissz! Vidd ezt el Arkusnak! Muszáj!
A törp ekkorra már eltökélte magában, hogy amíg egy csöpp esélyt is lát Dyrra megmentésére, addig nem hagyja magára, hanem próbálja biztonságba helyezni amennyire lehet, mielőtt a többieket riasztani rohan.
A nyugati goblin újabb gerellyel rohant az ajtó felé, és belevágta Dyrra páncéljába, nem túl nagy erővel, de így is újabb szivárgó sebet nyitott a nő mellkasán.
A déli szőke ciklon is újabb gerelyt hajított, de az lepattant a vándor páncéljáról.
A hobgoblin főnök a hősök nyomába eredt, menet közben eltette az íját, és hosszú kardot rántott, két kézre fogta, elállva ezzel az ajtót.
Dyrra véresen habzó szájjal kitépte magát Eric kezéből:
- Erissz!
Majd kardját hasonlóan két kézre fogva, tántorogva fordult szembe a főnökkel.
Eric odalépett halálig konok bajtársa mellé az ajtóhoz, és megpróbálta elkábítani az ellent, de nem jött be egyik ütése sem. Közben odaszólt Dyrrának:
- Igyál gyógyitalt, aztán tűnjünk el!
Dyrra visszamordult:
- Arra nincs idő!
A két goblin összevissza hajigált gerelyeket a tagbaszakadt főnökük körül, de ilyen zárt helyen kizárt volt, hogy így eltalálják Dyrrát.
A főnök viszont mindenféle ocsmányságokat mondott az ork nőnek, legalábbis Eric erre következtetett a kéjes arckifejezésből, mert a goblin-vagy-ork-vagy-kitudja szavakból kukkot se értett. Aztán a hobgoblin egy jól célzott suhintással levágta a nő jobb fülét. Újabb seb, ami nem túl vészes, de annál fájdalmasabb.
Dyrra erre a háta mögé dobta az amulettet (kb tíz lábnyira), és felnyitotta a főnök hasán a páncélt, a résen vörös vér bugyogott ki, összekeveredve a nő mindenhová fröcsögő vérével, aki a vágás végeztével hátratántorodott.
Eric futólag Dyrrára, majd a főnökre nézett. Egy röpke pillantásból még egy gyakorlott gyógyítónak is nehéz ilyet megmondani, de Dyrra esetében szó szerint orrán-száján is dőlt a vér. Ahogy a sztoikus törp szanitécek mondanák: Tíz. Kilenc. Nyolc...
A törp a főnökön is súlyos sebet látott, de nehéz megmondani, mennyire. Arra emlékezett Eric, hogy úgy három-négy négy-öt napja, mielőtt a kürtőn lejött a banda, ez a csávó kibírt egy istentelen csapást Konyak láncától, de hogy ez most elég-e ahhoz, hogy Eric elintézze?...
Alighanem ez volt az utolsó esélye Ericnek, hogy kereket oldjon, amíg még Dyrra legalább egy rövid ideig feltarthatta a gobbókat... Arra pedig az utolsó esély, hogy megmentse Dyrrát, alighanem elszállt, amikor az előző ütéssel nem sikerült a főnököt egy időre lebénítani, hogy addig Dyrra gyógyíthassa magát és aztán ketten együtt elszelelhessenek. Gyorsan felmérve a helyzetet, arra a döntésre jutott, hogy vagy most kihasználja a minimális megmaradt egérutat, vagy egyikük sem éli túl ezt a helyzetet. Ezért menet közben felkapta az amulettet és futásnak indult. Istenhozzád gyanánt hátrakiáltott Dyrrának:
- Arkus tudni fogja, mi történt, ígérem!
Ezután úgy rohant, ahogyan tudott. A kanyarokkal tűzdelt, de már kiismert útvonalon ellenállás nélkül haladt előre, miközben hallott még egy hangos ordítást, egy cuppanó-reccsenő hangot, aztán egy pillanat gyomorforgató csend után egy öblös férfihang fel-feltörő, majd egyre hangosabb hahotázását...
Jelen vannak: Eric, Dyrra. Mindenki másnak enyhe spoiler.
Eric és Dyrra könnyű felszereléssel, épp csak a legszükségesebbekkel indult, hogy a délnyugati teremből az alkonyligetbe vezesse a két goblin foglyot.
Alighogy elértek a nyugati kerthez, a műhelyek folyosóján lévő ajtóból máris hallották azt az izgatott dúdolást, ami valami harci dal féle lehetett. Reszelős, mégis öblös hangon kántált valami pattogós rigmust egy férfi ismeretlen nyelven. A két cimbora hamar meg is látta a Vadász barlangjában, a talicskán túlról izegve-mozogva, szinte táncolva kikukucskáló hobgoblint, kezében felajzott íjjal, épp csak célra nem tartotta. De nem ő volt az egyetlen résztvevője a bújócskának: a törp és az ork is könnyűszerrel kivehette a barnás falhoz lapuló kék ruhás alakot, akinek egymáshoz verődő rézpénzekkel volt kivarrva a ruhája, amiknek a csörgését csak azért nem lehetett hallani, mert bosszankodva dünnyögött valamit (feltehetően azt, hogy ha a nagy tesó nem marad kussban, biztos észrevesznek minket), miközben idegesen csúszkált a keze a goblin gerely durva markolatán.
Szemmel láthatóan mindkét ajtót bámulták, és egyből odakapták a fejüket a törp és ork megjelenésére, előbbinél hosszú íj, utóbbinál gerely bevetésre készen.
Ahogy rádöbbentek a lebukásra, a hobgoblin hangos ordítással egy nyilat eresztett Dyrrába, majd kardot húzott elő.
Dyrra megindult felé, útközben hárítva a felé száguldó gerelyt, ami így Eric lába előtt állt a földbe. A goblin a gerely
hajítása után kimozdult a fal mellől.
Eric lerohanta a goblint, és egy jól irányzott rúgással a földre küldte.
A hobgoblin mondott valamit orkul, a talicska biztonságosnak hitt fedezékéből.
Dyrrának több se kellett, felhágott a taligára, és kapott egy ronda vágást a bal combja belső oldalára. Cserébe akkorát csapott a másfélkezes karddal a hobóra, hogy annak szétrepedt e pajzsa, kihasadt a páncélja, és egy jó darabon felszakadt a hasfala is. De még talpon maradt.
Eric áthágott a talicskán és Dyrrát megkerülve a már kevésbé vagánykodó hobgoblin mellé került.
Ekkor előbukkant még egy goblin, és Dyrra már komolyan körbe volt véve! Az ork újabb döfést kapott a combjába, és kánonban ordított a vérző hasú hobgoblinnal.
Megjelent egy festett arcú nő is, haja varkocsokba fonva lógott két oldalt, és iszonyatos erővel dobott egy gerelyt Dyrrába! A tömeg miatt azonban pontatlanul célzott, és épphogy megkarcolta, de az orknak ez már legalább az ötödik sebe volt.
A hobó véres habot köpködve röhögött, és közben majdnem elejtette a kardját.
- Ebbe belesétáltunk - mondta Dyrra elkeseredve, és odacsapott az egyik új jövevénynek. Ericnek megfordult a fejében, hogy talán mégse olyan bénán bújócskáznak.
Eric egy csapásától elterült a röhögő hobgoblin, majd a törp felkiáltott:
- Adjátok meg magatokat, vagy Bélák meghal!
A felkiáltásra a Dyrra melletti goblin folytatta a hobgoblin hörgésbe fulladt röhögését, és tört közös nyelven valami olyat mond:
- Az a jó neki!
Eric közben visszalépett a talicska és Dyrra mellé.
Egy újabb gerely talált utat az egyre nehézkesebben mozgó Dyrra páncélján át. Eric egy pillanatra odakapta a fejét, és egy, az olajzöld varkocsos nőhöz hasonló másikat vett észre. Az egész teste tele volt mázolva valami vöröses fekete masszával, de itt-ott sárga ruhafoszlányok látszottak ki alóla.
A kék goblin majdnem elejtette a kardját, de mégsenem.
Az olajzöld nő kardot ragadott, és a kék mellé állva villámgyors mozdulattal tovább kaszabolta a rogyadozó Dyrrát. Nem ejtett mély sebeket, de nagyon kellemetlen helyen találta el a nőt.
Az ork nő elhomályosuló tekintettel is kettéhasította az új jövevényt.
- Sokan... khhh... vannak... hrrrk... még... - zihálta, de Eric nem értette belőle, hogy most ezt kérdi, vagy állítja.
- Lépj be mögém! - javasolta Eric az ork nőnek, a harc hevében fel se mérve, hogy egy lépés ezen a szétzilált barrikáddarabokkal teleszórt terepen újabb veszélynek tette ki a nőt, aki így csak egy mordulással díjazta az ötletet. Eric viszont egy szép rúgással megrendítette az épp soron lévő goblint.
Eközben Dyrrát újabb gerely találta el, és Eric újabb goblint pillantott meg.
A messzi délnyugati sarokban egy goblin huppant a földre nagy nyekkenéssel, majd feltápászkodott.
A sáros sárga goblin kardjával próbálta Dyrrát végre térdre kényszeríteni, de nem találta el, még így száz sebből vérezve sem.
A kék gobbó szintén nem talált, mert egy pillanatra odasandított, ahol nyekkent az erősítés... Vigyorogva inkább védi magát, minthogy támadna.
A messzi goblin mellett valaki nagyobb darab is nyekkent egyet, de ő is fölpattant.
A következő messzi goblin már talpra érkezett és egyenesen a terem közepéig tört előre.
Újabb nagydarab ellenség esett talpra, odébb lépett és íjat vett elő.
Még egy nagydarab érkezett a csövön, nagyot nyekkent, majd felállt.
Dyrra egy hatalmas hasítással felvágta a kék és a sárga goblin hasát is, majd az ajtó felé indult.
- Ideje mennünk.
Eric követte Dyrrát, és menet közben lekent egy pofont a legközelebbi útjába kerülő goblinnak, aki hanyatt esett a pofontól.
Az egyik potyogós goblin hangos ordítással futott az északnyugati sarok felé, hogy Eric háta mögül dobja oldalba vagy őt, vagy a vérző orkot, de Eric könnyűszerrel hárította a kihegyezett fadarabot.
Egy sárga inges, fekete gatyás hobgoblin ordított valamit, majd kardját előhúzva, Eric kezétől-lábától biztos távolságra az ajtóig tört elő, és végül a vadász ajtóban fekvő hulláján állapodott meg, kivont kardjával készen arra, hogy lecsapja, aki el akarna mellette viharzani.
Egy szőke, varkocsos goblin is kelet felé ment, és nem sokkal a hobgoblin háta mögül indítva Eric felé dobott egy gerelyt, de nem volt nehéz kitérni előle.
A főnöknek látszó, komolyabb vértes hobgoblin is kelet felé törekedett, és kéjes vigyorral vette célba a vérző orkot. A nyílvessző kábé Dyrra májában állt meg. A nő térde megroggyant, de nem esett össze.
A harmadik újonnan érkezett hobgoblin is az ajtó őrzésére sietett.
- Mentsd az irhádat - hörögte Dyrra, és a két hobóhoz lépve az Erichez közelebbi, sérültbe vágott egy hatalmasat, ereje már fogytán, de a hobó így is összerogyott -- kis gondolkodás után. Dyrra kardja azonban nem állt meg itt, és a másik hobgoblin oldalát a torkáig szántotta fel. Az áldozat a torkához kapott, saját pajzsától akadályoztatva ügyetlenül fogva el a spriccelő vér útját, majd szeme befelé fordult, és elterült. Eric előtt szabaddá vált az út.
Eric meg is indult, várva arra, hogy Dyrra előtte haladjon, de a nő már nagyon le volt lassulva. Ahogy ellépett az ork mellett, a nő letépett a nyakából valamit (láncot? bőrszíjat? nehéz megmondani, iszamós volt a fekete vértől), és a törp felé nyújtotta.
- Arkusnak.
Eric nem sokat teketóriázott, a nyújtott amulett helyett a nő karját ragadta meg, és vonszolta át az ajtón, a nő tiltakozása ellenére:
- Erissz! Vidd ezt el Arkusnak! Muszáj!
A törp ekkorra már eltökélte magában, hogy amíg egy csöpp esélyt is lát Dyrra megmentésére, addig nem hagyja magára, hanem próbálja biztonságba helyezni amennyire lehet, mielőtt a többieket riasztani rohan.
A nyugati goblin újabb gerellyel rohant az ajtó felé, és belevágta Dyrra páncéljába, nem túl nagy erővel, de így is újabb szivárgó sebet nyitott a nő mellkasán.
A déli szőke ciklon is újabb gerelyt hajított, de az lepattant a vándor páncéljáról.
A hobgoblin főnök a hősök nyomába eredt, menet közben eltette az íját, és hosszú kardot rántott, két kézre fogta, elállva ezzel az ajtót.
Dyrra véresen habzó szájjal kitépte magát Eric kezéből:
- Erissz!
Majd kardját hasonlóan két kézre fogva, tántorogva fordult szembe a főnökkel.
Eric odalépett halálig konok bajtársa mellé az ajtóhoz, és megpróbálta elkábítani az ellent, de nem jött be egyik ütése sem. Közben odaszólt Dyrrának:
- Igyál gyógyitalt, aztán tűnjünk el!
Dyrra visszamordult:
- Arra nincs idő!
A két goblin összevissza hajigált gerelyeket a tagbaszakadt főnökük körül, de ilyen zárt helyen kizárt volt, hogy így eltalálják Dyrrát.
A főnök viszont mindenféle ocsmányságokat mondott az ork nőnek, legalábbis Eric erre következtetett a kéjes arckifejezésből, mert a goblin-vagy-ork-vagy-kitudja szavakból kukkot se értett. Aztán a hobgoblin egy jól célzott suhintással levágta a nő jobb fülét. Újabb seb, ami nem túl vészes, de annál fájdalmasabb.
Dyrra erre a háta mögé dobta az amulettet (kb tíz lábnyira), és felnyitotta a főnök hasán a páncélt, a résen vörös vér bugyogott ki, összekeveredve a nő mindenhová fröcsögő vérével, aki a vágás végeztével hátratántorodott.
Eric futólag Dyrrára, majd a főnökre nézett. Egy röpke pillantásból még egy gyakorlott gyógyítónak is nehéz ilyet megmondani, de Dyrra esetében szó szerint orrán-száján is dőlt a vér. Ahogy a sztoikus törp szanitécek mondanák: Tíz. Kilenc. Nyolc...
A törp a főnökön is súlyos sebet látott, de nehéz megmondani, mennyire. Arra emlékezett Eric, hogy úgy három-négy négy-öt napja, mielőtt a kürtőn lejött a banda, ez a csávó kibírt egy istentelen csapást Konyak láncától, de hogy ez most elég-e ahhoz, hogy Eric elintézze?...
Alighanem ez volt az utolsó esélye Ericnek, hogy kereket oldjon, amíg még Dyrra legalább egy rövid ideig feltarthatta a gobbókat... Arra pedig az utolsó esély, hogy megmentse Dyrrát, alighanem elszállt, amikor az előző ütéssel nem sikerült a főnököt egy időre lebénítani, hogy addig Dyrra gyógyíthassa magát és aztán ketten együtt elszelelhessenek. Gyorsan felmérve a helyzetet, arra a döntésre jutott, hogy vagy most kihasználja a minimális megmaradt egérutat, vagy egyikük sem éli túl ezt a helyzetet. Ezért menet közben felkapta az amulettet és futásnak indult. Istenhozzád gyanánt hátrakiáltott Dyrrának:
- Arkus tudni fogja, mi történt, ígérem!
Ezután úgy rohant, ahogyan tudott. A kanyarokkal tűzdelt, de már kiismert útvonalon ellenállás nélkül haladt előre, miközben hallott még egy hangos ordítást, egy cuppanó-reccsenő hangot, aztán egy pillanat gyomorforgató csend után egy öblös férfihang fel-feltörő, majd egyre hangosabb hahotázását...
