10-28-2016, 01:38 PM
Láthatóan mindenki nyugton marad. Konyak szeméből kiszáll a vörös köd és hevesen zihál.
A papnő beszélni kezd.
- A nevem Grenl. Én vagyok a Durbuluk klán sámánja. Nyilvánvaló, hogy hidegre tudnánk tenni benneteket, de csak nagy veszteségek árán, úgyhogy egyezzünk meg abban, hogy békében távozhattok. Előtte hajlandóak vagyunk meghallgatni, mi keresni valótok itt. Ha tisztelettel, okos dolgokat kérdeztek, arra válaszolunk. Aztán a felszereléseteket visszaadjuk, és nem is láttuk egymást. De ha még egyszer az utunkba kerültök, akkor nincs kegyelem. Aki az asszonyainkat fenyegeti, arra a halálnál is rosszabb vár.
(csata vége, majd mindig mondom, ahogy telik az idő. Pl most Konyak ismét gyógyul egyet.)
A papnő beszélni kezd.
- A nevem Grenl. Én vagyok a Durbuluk klán sámánja. Nyilvánvaló, hogy hidegre tudnánk tenni benneteket, de csak nagy veszteségek árán, úgyhogy egyezzünk meg abban, hogy békében távozhattok. Előtte hajlandóak vagyunk meghallgatni, mi keresni valótok itt. Ha tisztelettel, okos dolgokat kérdeztek, arra válaszolunk. Aztán a felszereléseteket visszaadjuk, és nem is láttuk egymást. De ha még egyszer az utunkba kerültök, akkor nincs kegyelem. Aki az asszonyainkat fenyegeti, arra a halálnál is rosszabb vár.
(csata vége, majd mindig mondom, ahogy telik az idő. Pl most Konyak ismét gyógyul egyet.)