MCXXVIII/XIV. Közlemény - Tölgybucka város határozata a vassulyom használatáról

Bevezető
Nehéz volt összeszedni a gondolataimat és egy tömör, de mindenre kiterjedő írásba foglalni. Talán nem is sikerült. A jó hír, hogy miután ezen az irományon átrágta magát a társaság, visszatérhetünk a játékhoz (és nemcsak ehhez, hanem a többihez is, amiket eddig hanyagoltam úgy mesélőként, mint játékosként).

Nézőpontok:
- Mire gondolhattak a szabály alkotói?
- Miért fogalmazott másképp Skip Williams?
- Mi tűnik logikusnak?
- Mi a célom?

Nézzük sorra.


Mire gondolhattak a szabály alkotói?
Ez az, ami (számomra) nem világos. Kézenfekvőnek tűnik az a magyarázat, hogy a taktikai (hustle) sebesség felezésére gondolhattak, de explicit kimondva a szabálykönyvekben nincs. Mi van hát a szabálykönyvekben?
1. Ha felmerül benned egy kérdés, akkor keress hasonló esetet, amire egyértelmű a szabály, és extrapolálj.
De mi a helyzet, ha a kétértelműség mindkét oldalára vannak "hasonló" esetek?
2. Ha két, egymásnak (látszólag) ellentmondó szabályt találsz, akkor válaszd azt, amelyiket jobban el tudod fogadni, és ragaszkodj ahhoz.
De mi a helyzet, ha a társaság egy része ehhez, más része ahhoz ragaszkodik?

De visszatérve a kérdésre: van nekünk, halandóknak, esélyünk megérteni a szabályalkotók gondolatmenetét, vagy általában: gondolkodásmódját? Van: erre valók a DMG "Behind the Curtain" jegyzetei. Végső soron a legtöbb, ha nem minden, kérdés néhány alapvető irányelvre vezethető vissza:
1. Játékegyensúly.
2. Következetesség és logika.
3. Bátorítsuk az okos, jó játékot.
4. Skálázhatóság.
Ismétlem: esélyünk van megérteni. Ez nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog...


Miért fogalmazott másképp Skip Williams?
Talán épp azért, amit az előző szakasz elején írtam: mert explicit kimondva nincs. Skip úgy látta jónak, hogy explicit leírja: kockánként plusz öt lábnyi "mozgáspontot" kell elkölteni.

Ha már itt tartunk, a mozgáspont mint olyan nem lenne egyedi találmány, és sok dolgot (pl. difficult terrain, ferde mozgás, stb) egyszerűbben meg lehetne fogalmazni mozgásponttal is. Mi lenne, ha azt mondanánk, az egyenes lépés 5 pont, a ferde lépés 7 (még közelebb is van az igazsághoz, mint a másfél kocka), a nehéz terep pedig ezek duplája, sötétben nehéz terep a négyszerese, stb.?

Ez a mozgáspontosdi akár gyorsabb is lehet, mint a hustle speed fele, konkrétan akkor, ha az adott karakternek több mint 5 mozgáspontjába (pl 10 pontba) kerül 5 lábat megtenni vassulyom nélkül, hiszen amit Skip írt, azok alapján a 10-ből 15 lenne, s nem 20. Vajon Skip is erre gondolt? Vagy másképp: Skip erre is gondolt?

Mellékesen említem, hogy a [URL="http://www.amazon.com/Horizon-Dungeons-Dragons-Roleplaying-Adventure/dp/0786918551"]Deep Horizon[/URL] nem 3.5-ös, hanem 3.0-s modul, de ez tényleg mellékes, mert a 3.0 PHB és a 3.5 PHB effektíve ugyanúgy fogalmaz a témát illetően.


Mi tűnik logikusnak?
Térjünk vissza a színfalak mögötti irányelvekre.

1. Játékegyensúly. Vajon túl erős eszköz a vassulyom egyéb dolgokhoz hasonlítva, ha a gyalogsebességet (és nem az igyekvős sebességet) felezve tudunk rajta biztonsággal áthaladni?
Míg egy lassításvarázst egy standard action keretein belül lehet dispel-elni (igaz, kell hozzá caster level check), addig ezt mezőnként egy-egy full round eltakarítani. Ráadásul csak 1 aranyba kerül. Igaz, kicsit jobban húzza a tarisznyát, mint egy scroll of slow, s a hatótávolsága is kisebb.

2. Következetesség és logika. Vajon lassabban (kisebb sebességgel) halad át valaki egy mérföldnyi vassulymon, ha nincs csata, mint egy húsz-harminc lábnyi folyosón, ha éles a szituáció?
Az adrenalin sok mindenre képes, például ehhez hasonló csodás dolgokra is, de csekély egészségügyi ismereteim szerint ez a csodaszer a koncentráció és az ügyesség javítása helyett inkább a fájdalomtűrésben, sőt az egész fájdalomérzés elnyomásában jeleskedik. Akárcsak a barbár, ha berág. Nahát, akkor ez egy "hasonló szabály"-nak tűnik...
Vajon ha az adrenalin miatt nem érzem a bökést, attól még megbökhetett?
S vajon ha a koncentrációban segít, akkor meg tudom-e osztani ezt a koncentrációt a vassulyom és a mindeközben százfelől rám nyilazó ellen között?

3. Bátorítsuk az okos, jó játékot. Vajon csak három lehetőség van áthatolni a vassulymon? azaz: fogunkat összeszorítva átnyargalunk, óvatosan áttipegünk, vagy söpörjük magunk előtt? Úgy gondolom, néhány egyéb alternatívát felvázoltam, s még így se gondoltam arra a huszáros megoldásra, amivel végül a (leginkább) érintett játékosunk előállt. Okos, jó játék.

4. Skálázhatóság. Vajon a vassulyom magas szinten is kell(ene), hogy kihívást jelentsen?
Nem: a vassulyomnak nincs kihívási értéke. A vassulyom "van". A kihívást az jelenti, hogyan használjuk, vagy épp hogyan szabadulunk meg tőle. A Deep Horizon tizenharmadik szintű karaktereknek készült, mégis helye van benne ennek a vasárunak. Legalábbis Skip Williams szerint. Vajon ő próbálkozna olyan dologgal, ami nem jelenthet kihívást egy tizenharmadik szintű csapatnak?


Mi a célom?
Szembe kellett néznem azzal a nagy kérdéssel, hogy pontosan mit szeretnék elérni, amikor döntést hozok (legyen az egy végérvényes kijelentés, egy átmeneti házi szabály, vagy annyi, hogy a csapat szavazzon, s a többségnek tetsző változat mellett maradunk).

1. Következetesség.
Akárhogyan is döntök, az a döntés a múltra és a jövőre nézve is maradjon érvényes. Ne csak önmagában álljon, hanem legyen összhangban minden múltbéli (és várhatóan jövőbéli) döntésemmel. Ha kell, teremtsen precendenst, de semmiképp sem olyat, ami végül kicsavarva egy egyértelműen rossz irányba terelhet egy jövőbeli döntést.
Menjünk tovább egy gondolattal: ha ugyanezen körben három mesét három mesélő mesél (melyből egy ez, egy határozatlan ideig parkol, egy meg előkészületben van), akkor nem lenne baj, ha egy-egy ködös kérdésre a három mesélő (s persze minden játékos) egyként rábólintana: ez igen, ez tetszik, ez jobbá teszi a játékot.

2. Lelki nyugalom.
Mesélőként teljhatalmam van. Az azzal járó felelősséggel együtt. A következetesség és a teljhatalom miatt ami döntést egyszer meghoztam, az megmásíthatatlan.
Valóban?
Játékosként, mesélőként, komoly emberként, keresztény férfiként is?
Egy általam komoly embernek tartott játékos szerint igen. Többen ismeritek is, de nem fedem fel kilétét.
Egy általam komoly embernek, igaz barátnak és kereszténynek tartott mesélő szerint igen. Többen ismeritek őt is.
Szerintem nem.
A játékos szereti a játékot, és nem szereti a fennakadást.
A mesélő kezében tartja a dolgokat, és megelőzi (nem pedig kerüli) a játékosok elégedetlenségét.
A keresztény ember megismeri a hatalom mögötti felelősséget, [url="https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+9%3A33-37%2CLuk%C3%A1cs+9%3A46-48&version=NT-HU"]a felelősségben rejlő szolgálatot.[/url]
A férfi magába néz, és felismeri, ha tévedett, majd kiáll a közösség elé, és megvallja ezt.
Ezért amikor döntést hozok, ezt szem előtt tartom, és nem félek attól, hogy emiatt kisebbednék bárki szemében.

3. Játékegyensúly
Nem szeretném, ha bárkivel elszaladna a ló bármilyen irányban. Vannak olyan szituációk, amit ésszel, vagy épp izomból, fürgeséggel kell megoldani, de nem feltétlenül lehet minden helyzetet e három mindegyikével. A legjobb, ha mindezt kombinálni kell. Vajon azért nem használt még a csapat sosem vassulymot, mert nem volt rá lehetősége? Pénze? Túl nehéz lett volna cipelni? Vagy egyszerűen nem találta a csapat elég hatékonynak? Akkor bizonyára örülnének egy védhető bázisnak, ingyen vassulyomnak, vagy egy mágikus zsebnek, amiből számolatlanul lehet kiszórni ezt a holmit, ami nem is olyan hatástalan.
Másik oldalról: vajon egy-egy encounter aránytalanul nehezedik azáltal, hogy vassulymon kell keresztülgázolnia a csapatnak? Akkor bizonyára örülni fog a csapat, ha az erőfeszítéseket ugyanolyan aránytalanul nagy XP-vel, vagy esetleg kinccsel jutalmazom. (igen, volt olyan csata, ami az "előírtnál" nehezebb volt, vagy éppen leleményesen egyszerűsítette le a csapat, így ezekért bónuszt számoltam)

4. Élvezetes játék
Már a fentiekből is sok minden következik, de gondoljuk végig, mikor élvezi mindenki a játékot? Mikor elégedett? Talán akkor, ha nem érzi úgy, hogy indokolatlanul hátrány érné. Talán akkor, ha érti a mesélő döntéseit, vagy ha nem érti, akkor is el tudja fogadni. Talán akkor, ha nem esik szó szabályokról, csak szerepekről. A DMG hosszan ír a két véglet játékstílusról, és a köztes útról, közben bőkezűen szórva a tanácsokat kezdő mesélőknek. Igen, újraolvastam. Nagyjából harmincadszor pályafutásom során. És talán nem túlzás azt állítani, hogy nemcsak egyetértek a tanácsokkal, hanem valóban alkalmazom is őket. Ehhez a témához két játékos szólt hozzá, ha jól emlékszem, egy határozott nem és egy határozatlan igen formájában. Két játékos pedig várja, hogy essünk túl rajta, így vagy úgy.
Vajon megtalálhatom azt a választ, ami mindenki számára elfogadható?
Vagy keressem azt a választ, ami egyszerűen jobbá teszi a játékot?

5. Modellezés megkötések nélkül
Akkor tehát hozzunk egy döntést, hogy a vassulymon márpedig vagy teljes gőzzel, vagy félsebességgel (bármi legyen is az) lehet áthaladni, s ennek ez, annak az a folyománya? Mi a helyzet, ha valaki a teljes gőznél is gyorsabban (futva), vagy a két sebesség között (félig vigyázva) szeretne áthaladni? Talán tiltsuk meg?
Nem: modellezzük le. Ha valaki cigánykerekezni szeretne, vagy megpróbálja focistákat megszégyenítő becsúszó szereléssel "söpörni" maga előtt az utat, ám tegye. A mesélő majd izzad, hogy akkor most ki mit dobjon, és kész.


A döntő párbaj

A fenti hihetetlen gondolatkatyvaszt sokáig kevergetve, habját elfőzve, alját ülepítve magamban két lehetőségre szűkítettem le a döntési kört:

A vassulymon kockázatmentesen történő áthaladás:

A) a mindenkori sebességet (terepen gyaloglásit, csatában sietőset) felezi.
A sietős óvatosság ára, hogy nem lehet órák hosszat művelni, mert közben az összpontosításba belefárad a karakter. Ráadásul olyan, mintha "birkózna" azzal a nyamvadt vassulyommal, ezért minden más ellenféllel szemben bukja az ügyességbónuszát (nehézvértes törpök előnyben).
Amit Konyak látott, az viszont egy hihetetlenül sűrűn (dupla adaggal) felszórt terület. Tehát házi szabályként: ha dupla adag vassulymot szórsz, akkor a gyaloglási/sietős sebesség negyedével lehet rajta áthaladni (de ennél tovább nem variálunk).

B) csatában és csatán kívül is a gyaloglási sebességet felezi.
Konyak tehát jól mérte fel a kockázatot, amikor felkiáltott és becsapta az ajtót.


Legvégül

[SPOILER="Minden további magyarázat nélkül"]B