01-08-2018, 01:20 PM
Tölgybucka, Nyárközép napja, estefelé. A Vén Vadkanhoz címzett fogadóban.
Jelen vannak: Fuzz, Eric, Konyak, később Laikus
A Vén Vadkanhoz címzett fogadóban szép kis közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa a messzi földről érkezett zenész, Fuzz játékát, vagy éppen hogy igyon egy pofa sört. A közönség sorai közt a helyi többség mellett a kisebbségek is bőséggel reprezentáltak: Egy asztalnál három törp kockázik. Egy másikat öt tünde és féltünde ül körül, olyan szorosan, hogy más nem is látja, mi van az asztalukon - két félszerzeten kívül, akik az asztalon állva zárják a tömött kört. A többi asztalnál emberek iszogatnak, közöttük itt-ott egy-egy gnóm, törp, félork vagy félelf, általános nagy zsivalyban. Zenészünknek a jelenleg nem használt kandalló elé állított hevenyészett dobogó, vagyis asztalka mellett üldögélve bizony alaposan össze kell szednie magát, hogy ilyen ellenszélben is érvényesülhessen művészi vénája. Az asztalon kívül máshová nemigen tud menni, hacsak lábak közt vagy fejek tetején nem.
A kocsmapult tájékán hatalmas a tülekedés, de máshol se nagyon érdemes egy esetlegesen elejtett rézgarasért lehajolni, mert félő, hogy eltipornak.
Fuzz úgy gondolja, hogy ideje megmutatni a jelenlevőknek mit is tud valójában, így hát az eddigi háttérzenével felhagyva feláll a kis dobogóra és rázendít néhány hangosabb, dallamos, vidám számra.
A zene behatol a legközelebbi fülekbe, és néhány elismerő tekintet fordul a zenész felé. Néhányan hangosan röhögve mutogatnak a fura, bolyhos frizurájú alak felé, de nyilvánvalóan csak az alkohol hatására. Lassan alábbhagy (de nem szűnik) az alapzaj, így a közelebb ülők már akár élvezhetik is az előadást. Mivel táncolni nincs hely, a korsókat táncoltatják a levegőben.
Az előadása végeztével Fuzz hangosan(kiabálva) folytatja.
- Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, a világhírű Muzz Muzzsyxs egyetlen fiát hallották!
Közben hajbókol, maga előtt lengetve kalapját.
- Muzz Fuzz Muzzsyxs, szolgálatukra. Köszönöm, hogy ilyen nagy számban megjelentek!
Kinyújtja körben a kalapját várva az adományokat.
- Tessék, tessék, lehet támogatni az ifjú tehetségeket, csillogó aranyérmékkel!
Felméri, hogy kik a jobban öltözöttek (feltételezi, hogy tehetősebbek), ezért rájuk különös figyelmet fordít, mosolyog, esetleg kacsint is a hölgyekre.
- Aki nem férne ide, nyugodtan dobhatja is a kalapba! – teszi hozzá kacsintva.
Mint mindig, most is feltételezi, hogy mindenkinek nagyon tetszett az előadása. (mivel annak megállapítása nem az erőssége, hogy kiszúrja, kik azok akiknek különösen el voltak ragadtatva, s kik azok akiknek nem nagyon tetszett, ezért erre nem is alapoz, de van elég egója ahhoz, hogy feltételezze, mindenkinek tetszett.)
- Most pedig a kíváncsi fülek kielégítésére következzék egy régi mese, gratis! Úgy hallottam, hogy errefelé nagy keletje van a csodatévő almafáknak, ezért egy idevágó történetet mesélek el egy aranyalmát termő fáról és egy aranymadárról. Akit érdekel a hihetetlen történet, az jöjjön közelebb, a többiek, akik már ismerik vagy éppen más sürgős dolguk akadt, csak folytassák, de előbb igyanak még egyet a pultnál kapható remek italokból!
Vár pár pillanatot, hogy legyen lehetőségük az esetleges érdeklődőknek közelebb jönni, majd leül az asztalkájára keresztbe tett lábakkal és visszakapcsol normális hangerőre amikoris elkezdi a mesékét. Ha nem jön oda senki, természetesen akkor is elkezdi.
Fuzz jutalma nem marad el, főleg a közeli régióból repkednek a rézgarasok, ezüst tallérok, arany oroszlánok. Az aranyalma említésére némi morgással vegyes elcsendesülés a válasz, ám ivásra való buzdítást a tömeg kitörő örömmel fogadja, bár a pultnál a tülekedés folyamatos.
Valaki elkiáltja magát:
- A következő kört a művész úr fizeti! - amire még nagyobb zsivallyal veti rá magát mindenki a bárpultra.
A szerencsésebbek vissza is érnek a mese elejére, frissen habzó sörrel a kezükben. Az "aranymadár" említése felkeltette a tündék és törpök szépérzékét is, persze más-más szemszögből. Lassan relatív csönd telepszik a fogadóra, ahogy a mese kibontakozik.
Úgy tűnik, egész jó kis mesét kerekített.
Eric az egyik asztalnál ülve hallgatja Fuzz előadását egy korsó sör társaságában. Megvárja az előadás végét, majd hangosan a bárd felé kiált:
- Hát Tölgybuckáról tudsz-e valami érdekes éneket?
Fuzz éppen csak befejezte a mesét, amikor egy hang felkiálltott a tömegben. Belekortyolt az italába, hogy felfrissítse kiszáradt torkát, majd vidáman a fickó felé fordult és végigmérte.
- Üdvözletem, törpuram! Tölgybuckáról, éneket sajnos nem tudok, de néhány érdekes információval talán szolgálhatok.
Újra levette a kalapját a törp felé tartva, s kacsintott egyet, jelezve, hogy tőle is megtiszteltetésnek veszi az adományokat.
Eric beledob a kalapba 5 ezüstöt és közben így szól:
- Lássuk mennyire hasznos információkkal tudsz szolgálni!
Úgy helyezkedik el, hogy a ruháján a Thunderfist klán címere jól látható legyen Fuzz számára, abban a reményben, hogy ez megfelelő üzenet lesz számára, hogy nem mellébeszélésre kíváncsi.
- Köszönöm nagylelkűséged. – Fuzz meghajol, majd leül újra az asztalra.
- Aham, ha jól látom, Moradin egy dicső papjához van szerencsém, aki egyben a neves Thunderfist klán tagja is.
- Nem ígértem, hogy hasznos lesz, csak érdekes - mosolyodott el. - de nézzük csak, mit is tudunk eddig Tölgybuckáról.
- A Vén Vadkan fogadóban szolgálják fel a legjobb italokat, ezt már biztos. Az "új" úton dél felé - amerről egyébként én is jöttem - egy Pelor szentély található, ahol egy szépséges gnóm papnő segít a rászorulókon. Vele szemben, az út másik oldalán található a vegyesbolt, mellette pedig a törp, a kovács dolgozik. A város északi részén még nem jártam, de állítólag arra van a városvezetés és még egy kereskedés, az út ezen része pedig Szürkesólyomba vezet. Nyugatra pedig egy régi út vezet, állítólag egy szakadékba, ami elég fura egy út így. Node hagyjuk a száraz tényeket, most jön az érdekes rész.
- Az a hír járja, hogy nyárközép táján - ami ugyebár most van - egy különös goblin szokott érkezni a városkába, s csodatévő almákat árul, amely még a gyógyíthatatlan betegségeket is képes visszafordítani. A helyiek próbálták már gyökereztetni, de miután kihajt, a csemetéket valakik mindig ellopják. Ezért jött állítólag errefelé a féltestvérem is. Hoppá, én meg őt keresem, majdnem el is felejtettem. Nem láttad véletlenül?
Mielőtt még teljesen lehűlne a hangulat, s a korábbi lelkes közönség elfeledkezne róla, hirtelen feláll az asztalra és felmutat a magasba egy aranyérmét, majd elkiabálja magát.
- Figyelem, figyelem, játszunk egyet! Aki a legrészletesebb történetet meséli el Tölgybuckáról és/vagy a csodaalmát áruló goblinról, azt illeti ez a csillogó-villogó aranyérme.
- A döntőbíró a Thunderfist klán tiszteletreméltó tagja! - mutat a törpre.
Ahogy Fuzz megkérdi a helyieket, a következő érdekességeket hallják Eric-kel és mindenki más utazóval együtt:
Természetesen Fuzz nem bírja ki, hogy egy-egy történet közben, végén ne kérdezzen bele, mielőtt kéri a következő felszólalót.
A lovag és a mágikus kard hallatán felcsillan a szeme, ezt a nevet megjegyzem, gondolja magában, mint egy igazi mesében, lovag és a mágikus kardja.
Fuzznak semmit sem mond a név, se a fegyveré, se a lovagé.
- Ha a goblinok banditák, akkor a helyőrség miért nem fogja el őket, miért engedik almát árulni a városban? Főleg télen mérgező almát?
- A helyzet nem ilyen egyszerű - szól egy tünde, elszakadva attól a mütyürtől, amit az asztalnál nézegettek. - A falunak szüksége van az alma csodálatos gyógyító erejére, s minden évben reménykedünk, hogy sikerül szaporítani. A goblinok között van egy értelmi vezető, akinek azért több esze van annál, semmint az értékes gyümölccsel a városba küldjenek egy-két goblint. Szabályos zsarolás, amit csinálnak, mintha váltságdíjat kérnének.
- Illetve miért nem kapják el a gyilkosokat? Ha minden éjszaka támadás éri a kint lévőket, csak egyszer kellene csapdát állítani a helyőrségnek.
- Csak egyet tudunk: ezek nem goblinok - Válaszolja ugyanaz a tünde - És senkinek nem akarózik próbálkozni ismeretlen rettenetek ellen.
- De neked szabad a pálya! - kiált fel egy törp vaskos, repedt üst hangján. A tömegből elismerő hahotázás a találó élc jutalma.
- Miért hívják Hamvasmezőnek, ha élettelen? Nem is 'hamvas' hanem 'hamvakat tartalmazó' mező?
- Pontosan - helyesel az elbeszélő.
Ashardalon neve ismerősen cseng Fuzz fülének.
(Whisper to Fuzz: Miazhogy sőt nagyonis! Ashardalon, a legősibb ismert vörös sárkány! Elmúlt ezer éves, talán több is. Persze nem biztos, hogy ez a valódi neve, de ezen a néven minden valamirevaló bárd, mágus, kutató ismeri. A rossz nyelvek szerint ha valaki hatszor kimondja a nevét, akkor megjelenik. És ha megidézik, akkor nem szokott jó hangulatban lenni; nem mintha egyébként könnyű eset lenne...)
- Vett már valaki almát a jelenlévők közül?
Fuzznak torkaszakadtából kell megismételnie a kérdést, hogy túlharsogja a hahotát. A hangulat ismét elkomorodik, és hosszas hallgatás után végül a tünde szólal meg újra.
- Nem vagyunk olyan gazdagok. Ezek a rohadékok tavaly is ötven aranyat zsaroltak ki belőlünk, a falu jómódú polgárai dobták össze.
A helyeslő hümmögésbe egy ember szól bele:
- Dugaszra bíztuk.
Majd mintegy záróakkordként mélyről jövő, öblös böfögéssel támasztja alá velős mondandóját.
- Több tiszteletet! - dörren rá a mellette álló törp, és könyökét a csaprészeg ember veséjébe nyomja, aki a lökéstől fenékre ül.
Ahogy föláll, a hirtelen támadt üres helyen két lépést a törp felé tántorog, majd ahelyett, hogy megütné, nemes egyszerűséggel telibe hányja a haját (amit még meg is bocsájtana a törp), meg a szakállát (amit már nem). A zömök harcos keze ütésre lendül, de társai pillanatok alatt megragadják a két vállát, és a földtől kissé elemelve négyen tartják vissza.
(Whisper to Eric Thunderfist: A törpök egy kicsit csinálják is a műsort. Igazából a lehányt alak se akarja szétverni a részeg embert, de nyilván presztízskérdés, hogy ilyen helyzetben egy törp nem mutatkozhat béketűrőnek.)
A felszólalások végeztével Fuzz a törp felé fordul.
- Te vagy a döntőbíró, amint azt ígértem, azé az arany, akit választasz, nem szólok bele.
- Hmm - mondja Eric a bárdnak: - Szerintem az kapja az egy aranyat, amit felajánlottál, aki a legjobb legendát tudja elmondani az Iker-Kataklizma és Tölgybucka kapcsolatáról. Vagy ha ilyen nincs, elvezethet minket ahhoz, akitől hallhatunk ilyen legendákról. Alighanem az a különleges alma is összefügghet vele.
- Nem figyeltél??? - kérdez vissza egy középkorú ember, aki a kataklizmát említő férfi mellett áll - A romok az Iker-kataklizma idején süllyedtek a föld alá. Tölgybucka egyébként szerintem akkor még nem létezett.
Az események láttán Fuzz elkiáltja magát:
- Ne durvuljunk, igyunk és vígadjunk!
Majd rákezd egy vidám, de nyugtató hatású dalra, melynek célja, hogy elbűvölje (fascinate), megnyugtassa a korábbi feldühödött törpöt.
A törp némileg megnyugszik és visszaül sörözni.
A részeg összecsuklott, és miközben buzgón hortyogott, egy sarokba húzták, féloldalt, hogy senkit se zavarjon az exkrétumaival.
(Whisper to Fuzz: Köszönjük, hogy megmentette a berendezést. A művész úr körét a fogadós úr átvállalja.)
Eric az éneklő bárd fülébe súgja:
- Kérdezz rá az elfeknél alkalomadtán, hogy miért nélkülözhetetlen a falunak a gyógyító alma. - Majd egy korsó kíséretében a törpékhez megy, egy kis koccintás után feltenni nekik egy hasonló kérdést.
- Ha jól gondolom, az elhangzottakból, az urak idevalók. Ha jól értettem, akkor valamiért ez a gyógyító alma nélkülözhetetlen. Van valami különleges oka, vagy csak egyszerűen nincs elég gyógyító errefelé?
Fuzz egyelőre folytatja a zenélést, hogy fent tartsa nyugalmat, s megvárja, míg a törp odamegy a többi törphöz kérdezősködni.
Megjegyzi, hogy kik voltak, akik hozzászóltak legalább egy mondattal is a Tölgybucka témákhoz, ők valószínűleg helyiek, ez alapján és az öltözködés alapján megpróbálja szűkíteni, hogy hány utazó lehet még a fogadóban.
Illetve megpróbálja kivenni, hogy az elfek milyen műtyűrrel szórakoznak, kétségtelenül úgy tűnik, hogy egyelőre ők a legérdekesebb egyének itt a Thunderfistes törpön kívül.
Eric odamegy, és megkérdi a törpöktől a náluk szokásos stílusban, hogy csatlakozhat-e hozzájuk.
- Ha jól gondolom, az elhangzottakból, az urak idevalók - fordul Eric a törpökhöz.
- Mi igen, de te nem, kölyök. - mondja a "hangadó" közülük. Eric tisztában van vele, hogy nem bántani akarják, hanem ő egy pelyhes szakállú gyüttmönt, akinek még nincs neve ebben a közösségben, hát ragasztanak rá egyet.
- Ha jól értettem, akkor valamiért ez a gyógyító alma nélkülözhetetlen. Van valami különleges oka, vagy csak egyszerűen nincs elég gyógyító errefelé?
- Hogyne lenne.
A bemutatkozás és az ingyen sör után a törpök is közlékenyebbek.
- Nevem Rurik, foglalkozásomra nézve kovács. Ők a fivéreim, Mellorn és Baldric, ők a nővéreim, Pal és Mi. Az meg ott a segédem, Konyak - mutat a szomszéd asztalnál sörözgető húshegynyi emberre.
- A gyógyítónk, Dem Nackle, Pelor papnője. Sokan becézik úgy, ahogy az a részeg Ben nevezte, de szerintünk nem való, még akkor sem, ha nem sértődik meg rajta.
Fuzz próbálja észben tartani a hozzászólókat. Lehettek vagy tízen-tizenketten a mintegy negyven fős tömegből. Ennyi még gombócból is sok, de azért menni fog.
Felszerelés alapján mindössze négy vértes fegyverest pillant meg, az egyik a sarokban fekvő részeg.
Közben kukucsol a tündék asztala felé, és megállapítja, hogy valamit nagyon, de nagyon néznek. Biztos valami nagyon apró dolog lehet, de hogy vajon valami-e, vagy megy-e valahová, azt nehéz kivenni.
OOC - Sörszámlák eddig: (kérem a karlapokon könyvelni: itt előre fizetés van)
- Fuzz: 4 réz
- Eric: 2 ezüst (törpöknek egy gallonos kancsó) 4 réz
- Konyak: 4 réz (vagy kapásból gallonos kancsóval iszik?)
Miután lenyugodtak a kedélyek, Fuzz befejezi a zenélést, s motyog valamit, majd megissza a maradékot a pohár aljáról.
Fuzz összeszedi a cókmókját és odaosonkodik két elf közé, felágaskodik, felhúzódzkodik az asztalon, hogy lássa, mi van ott a két félszerzeten kívül.
- Kedves barátaim, mit játszatok, kockáztok? Esetleg az ismeretlen rettenetek ellen készítetek valami tervet? - kérdi kíváncsian
Legalábbis ez a terve, de észreveszik, s amíg két tünde udvariasan rázogatja a kezét, a többiek villámgyorsan besöprik, akármi is volt az asztalon. Aztán odaengedik a két félszerzet helyére s így meggyőződhet róla, hogy azok mindaddig "az üres asztalt" bámulták.
Felmászni nem szándékozott a két félszerzet helyére, csak felnézni. De ha lett is volna ilyen szándéka, azonnal el is ment tőle a kedve miután észrevette, hogy ki akara zsebelni az egyik elf.
- Hé, mit képzelsz, el a kezekkel! - förmed rá hangosan. - Nem azt várnám egy tündétől, hogy meglopjon, az alapján amit eddig róluk hallottam!
Reméli, hogy elszégyellik magukat - az intimidate hatására
- Éééén? - kérdi a tettes, teljesen ártatlan ábrázattal.
Szép, még a kérdéseire sem válaszoltak, udvariatlan egy népség lett ezekből az elfekből, gondolja magában, még a morcosnak mondott törpök is szimpatikusabbak ezeknél.
Gyorsan át is húz a törpök asztalához, miközben végigtapogatja magát, hogy mindene megvan-e.
Ahogy Fuzz áttapogatja a zsebeit, kiderül, hogy a tíz krétája köddé vált. Biztos aközben, amíg a lúzer elf tolvajt feddte meg, aki történetesen a mai haknizással szerzett pénzt rejtő zsebre hajtott.
Az elf védekező reakcióját szóra sem méltatta, legyen boldog a krétákkal, gondolja.
A törpök asztalától néz vissza az elfekre, megcsóválja a fejét, s csalódottan mondja magának a törpök felé fordulva:
- Ide jutottak egyes tündék! Bezzeg az Iker-Kataklizma előtt... - Aztán hirtelen Eric felé fordul, s a fülébe súgja. - Ha többet szeretnél megtudni Tölgybuckáról és az almákról, tudok egy jó helyet.
Ezzel gyorsan hátat fordít és sietve az ajtó felé veszi az irányt, mert kezdi rosszul érezni magát ezen a helyen a történtek után.
Bő 5 perccel a tudásfelmérő után a húshegyni kovácssegéd feláll, egy jó fejjel szinte mindenki fölé magasodik, és megszólal:
- Ezek a gyilkosok megölték Kand Úrt is! Pár napon belül kimegyek és utánajárok a dolognak. Akinek van vér a puccájában és akar, az velem tarthat. - beszéde közben látszik rajta, hogy erősen ráncolja a homlokát, mintha egy betanult szöveget mondana vissza.
Ezután leül és issza tovább a sörét.
Fuzz már éppen lépne ki az ajtón amikor valaki hangosan megszólal, így megtorpan és visszafordul, hogy megnézze magának a fickót.
Konyak felszólalására a kovács odakiált neki:
- Nyugodj le, Üllő, inkább mutasd meg ennek a kedves messziről jött barátunknak, merre lakik Dem.
Erichez fordulva hozzáteszi, kezével magyarázó mozdulatot téve:
- Azért Üllő, mert olyan kemény. A feje is.
Egy könnyű vértes férfiember kukucskál be az ajtón.
- Érdekes hangfoszlányokat sodort felém a szellőcske, valami almáról, amit rendkívül kedvelek. Mely ékeshangú vendég tudna bővebb információkkal szolgálni?
A nagydarab ember beszéde bár felkeltette Fuzz érdeklődését egy pillanatra, ezért megjegyezte magának, mint akire szükség esetén számítani lehet, de mivel nem nyűgözte le, ezért mégiscsak kilép az ajtón.
Talán a zene, talán a nyári szomjúság csalt erre még egy vándort. Ahogy Fuzz megtorpan kifelé menet, úgy lép be az ajtón a szögecses bőrvértes alak. Finoman ütköznek, majd a muzsikus távozik. Az érkező az út porát illendőn lesöpri magáról, és bátran belép a tömött fogadóba, szemével már a pultot keresve.
A nagy tömegtől nem lát el a pultig, de egy felszolgáló épp arra halad, és kezébe nyom egy hűvösen habzó korsót.
- Négy garas - mondja, s továbbáll, a feltett szándékkal, hogy visszafelé jövet beszedje a pénzt.
Konyak egy húzásra megissza maradék sörét, majd feláll, és Eric felé nézve a következőket mondja:
- Na gyere, úgyis indulni készültem! - ezután anélkül, hogy egyszer is hátranézne, kisétál a kocsma főbejáratán.
OOC - Akkor jelen pillanatban
- Fuzz: kint a pónijával szöszöl
- Konyak: kijött és várja Eric-et
- Eric: még benn
- Laikus: már benn, bár ha a zene tetszett neki, akkor biztos észrevette az épp kifelé tartó Fuzz-t, a jól szem előtt lévő fuvolájával.
OOC - Az túlzás, hogy Konyak várja Ericet. Kap fél percet maximum, ha addig nem jön ki, akkor így járt és Konyak megy tovább.
Eric udvariasan feláll az asztaltól.
- Ha megbocsátotok, megnézem az inasotokat, és akihez elkísér. Remélem, még lesz alkalmunk elbeszélgetni nyugodtan egy jó adag sör mellett. Addig is jó mulatást!
Kisétál "Üllő" és Fuzz után, így valószínűleg éppen csak látja bejönni az új érkezőt és ugyanazzal az ajtókinyílással kilép a szabadba - hacsak a törpék nem marasztalják esetleg egy újabb körre meghívva...
Jelen vannak: Fuzz, Eric, Konyak, később Laikus
A Vén Vadkanhoz címzett fogadóban szép kis közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa a messzi földről érkezett zenész, Fuzz játékát, vagy éppen hogy igyon egy pofa sört. A közönség sorai közt a helyi többség mellett a kisebbségek is bőséggel reprezentáltak: Egy asztalnál három törp kockázik. Egy másikat öt tünde és féltünde ül körül, olyan szorosan, hogy más nem is látja, mi van az asztalukon - két félszerzeten kívül, akik az asztalon állva zárják a tömött kört. A többi asztalnál emberek iszogatnak, közöttük itt-ott egy-egy gnóm, törp, félork vagy félelf, általános nagy zsivalyban. Zenészünknek a jelenleg nem használt kandalló elé állított hevenyészett dobogó, vagyis asztalka mellett üldögélve bizony alaposan össze kell szednie magát, hogy ilyen ellenszélben is érvényesülhessen művészi vénája. Az asztalon kívül máshová nemigen tud menni, hacsak lábak közt vagy fejek tetején nem.
A kocsmapult tájékán hatalmas a tülekedés, de máshol se nagyon érdemes egy esetlegesen elejtett rézgarasért lehajolni, mert félő, hogy eltipornak.
Fuzz úgy gondolja, hogy ideje megmutatni a jelenlevőknek mit is tud valójában, így hát az eddigi háttérzenével felhagyva feláll a kis dobogóra és rázendít néhány hangosabb, dallamos, vidám számra.
A zene behatol a legközelebbi fülekbe, és néhány elismerő tekintet fordul a zenész felé. Néhányan hangosan röhögve mutogatnak a fura, bolyhos frizurájú alak felé, de nyilvánvalóan csak az alkohol hatására. Lassan alábbhagy (de nem szűnik) az alapzaj, így a közelebb ülők már akár élvezhetik is az előadást. Mivel táncolni nincs hely, a korsókat táncoltatják a levegőben.
Az előadása végeztével Fuzz hangosan(kiabálva) folytatja.
- Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, a világhírű Muzz Muzzsyxs egyetlen fiát hallották!
Közben hajbókol, maga előtt lengetve kalapját.
- Muzz Fuzz Muzzsyxs, szolgálatukra. Köszönöm, hogy ilyen nagy számban megjelentek!
Kinyújtja körben a kalapját várva az adományokat.
- Tessék, tessék, lehet támogatni az ifjú tehetségeket, csillogó aranyérmékkel!
Felméri, hogy kik a jobban öltözöttek (feltételezi, hogy tehetősebbek), ezért rájuk különös figyelmet fordít, mosolyog, esetleg kacsint is a hölgyekre.
- Aki nem férne ide, nyugodtan dobhatja is a kalapba! – teszi hozzá kacsintva.
Mint mindig, most is feltételezi, hogy mindenkinek nagyon tetszett az előadása. (mivel annak megállapítása nem az erőssége, hogy kiszúrja, kik azok akiknek különösen el voltak ragadtatva, s kik azok akiknek nem nagyon tetszett, ezért erre nem is alapoz, de van elég egója ahhoz, hogy feltételezze, mindenkinek tetszett.)
- Most pedig a kíváncsi fülek kielégítésére következzék egy régi mese, gratis! Úgy hallottam, hogy errefelé nagy keletje van a csodatévő almafáknak, ezért egy idevágó történetet mesélek el egy aranyalmát termő fáról és egy aranymadárról. Akit érdekel a hihetetlen történet, az jöjjön közelebb, a többiek, akik már ismerik vagy éppen más sürgős dolguk akadt, csak folytassák, de előbb igyanak még egyet a pultnál kapható remek italokból!
Vár pár pillanatot, hogy legyen lehetőségük az esetleges érdeklődőknek közelebb jönni, majd leül az asztalkájára keresztbe tett lábakkal és visszakapcsol normális hangerőre amikoris elkezdi a mesékét. Ha nem jön oda senki, természetesen akkor is elkezdi.
Fuzz jutalma nem marad el, főleg a közeli régióból repkednek a rézgarasok, ezüst tallérok, arany oroszlánok. Az aranyalma említésére némi morgással vegyes elcsendesülés a válasz, ám ivásra való buzdítást a tömeg kitörő örömmel fogadja, bár a pultnál a tülekedés folyamatos.
Valaki elkiáltja magát:
- A következő kört a művész úr fizeti! - amire még nagyobb zsivallyal veti rá magát mindenki a bárpultra.
A szerencsésebbek vissza is érnek a mese elejére, frissen habzó sörrel a kezükben. Az "aranymadár" említése felkeltette a tündék és törpök szépérzékét is, persze más-más szemszögből. Lassan relatív csönd telepszik a fogadóra, ahogy a mese kibontakozik.
Úgy tűnik, egész jó kis mesét kerekített.
Eric az egyik asztalnál ülve hallgatja Fuzz előadását egy korsó sör társaságában. Megvárja az előadás végét, majd hangosan a bárd felé kiált:
- Hát Tölgybuckáról tudsz-e valami érdekes éneket?
Fuzz éppen csak befejezte a mesét, amikor egy hang felkiálltott a tömegben. Belekortyolt az italába, hogy felfrissítse kiszáradt torkát, majd vidáman a fickó felé fordult és végigmérte.
- Üdvözletem, törpuram! Tölgybuckáról, éneket sajnos nem tudok, de néhány érdekes információval talán szolgálhatok.
Újra levette a kalapját a törp felé tartva, s kacsintott egyet, jelezve, hogy tőle is megtiszteltetésnek veszi az adományokat.
Eric beledob a kalapba 5 ezüstöt és közben így szól:
- Lássuk mennyire hasznos információkkal tudsz szolgálni!
Úgy helyezkedik el, hogy a ruháján a Thunderfist klán címere jól látható legyen Fuzz számára, abban a reményben, hogy ez megfelelő üzenet lesz számára, hogy nem mellébeszélésre kíváncsi.
- Köszönöm nagylelkűséged. – Fuzz meghajol, majd leül újra az asztalra.
- Aham, ha jól látom, Moradin egy dicső papjához van szerencsém, aki egyben a neves Thunderfist klán tagja is.
- Nem ígértem, hogy hasznos lesz, csak érdekes - mosolyodott el. - de nézzük csak, mit is tudunk eddig Tölgybuckáról.
- A Vén Vadkan fogadóban szolgálják fel a legjobb italokat, ezt már biztos. Az "új" úton dél felé - amerről egyébként én is jöttem - egy Pelor szentély található, ahol egy szépséges gnóm papnő segít a rászorulókon. Vele szemben, az út másik oldalán található a vegyesbolt, mellette pedig a törp, a kovács dolgozik. A város északi részén még nem jártam, de állítólag arra van a városvezetés és még egy kereskedés, az út ezen része pedig Szürkesólyomba vezet. Nyugatra pedig egy régi út vezet, állítólag egy szakadékba, ami elég fura egy út így. Node hagyjuk a száraz tényeket, most jön az érdekes rész.
- Az a hír járja, hogy nyárközép táján - ami ugyebár most van - egy különös goblin szokott érkezni a városkába, s csodatévő almákat árul, amely még a gyógyíthatatlan betegségeket is képes visszafordítani. A helyiek próbálták már gyökereztetni, de miután kihajt, a csemetéket valakik mindig ellopják. Ezért jött állítólag errefelé a féltestvérem is. Hoppá, én meg őt keresem, majdnem el is felejtettem. Nem láttad véletlenül?
Mielőtt még teljesen lehűlne a hangulat, s a korábbi lelkes közönség elfeledkezne róla, hirtelen feláll az asztalra és felmutat a magasba egy aranyérmét, majd elkiabálja magát.
- Figyelem, figyelem, játszunk egyet! Aki a legrészletesebb történetet meséli el Tölgybuckáról és/vagy a csodaalmát áruló goblinról, azt illeti ez a csillogó-villogó aranyérme.
- A döntőbíró a Thunderfist klán tiszteletreméltó tagja! - mutat a törpre.
Ahogy Fuzz megkérdi a helyieket, a következő érdekességeket hallják Eric-kel és mindenki más utazóval együtt:
- A régi út valaha a közeli romok mellett haladt, de a goblin banditák elterjedése miatt használaton kívül helyezték. A régi legendák szerint az Iker-Kataklizma előtt egy ősi vallási közösség erődje volt a mostani romok alatt.
- A régi út elhalad a Hamvasmező mellett is, amely élettelen terület. Elpusztítását egy Ashardalon nevű sárkánynak aposztrofálják.
- A pásztorok mostanában nem legeltetik nyájaikat túl messzi réteken. Azt beszélik, valami újfajta bestiák garázdálkodnak éjszakánként. Senki nem látta őket, és nem hagytak kivehető nyomot, de néhány jószág, sőt ember is, akik éjszakára kinn ragadtak, reggelre holtan kerültek elő, tucatszám borította őket tűszerű karmok szúrása.
- Néhány kalandozó is eltűnt, Sir Braford, Pelor egy lovagja, és három társa: egy harcos, egy varázslónő és egy kósza. Sir Braford lovag nem helybéli volt, és egy mágikus kardot is hordott magánál, Zúzótövist.
- Valóban megjelennek a goblinok valami mosolygós almát kínálva az év ezen szakában, talán épp ma vagy holnap... Ezért is nagy most a tömeg a fogadóban: senki sem szeretne lemaradni. Néha télközépkor is ajánlanak egy hullafehér gyümölcsöt, melynek azonban még az érintése is halálosan mérgező.
Természetesen Fuzz nem bírja ki, hogy egy-egy történet közben, végén ne kérdezzen bele, mielőtt kéri a következő felszólalót.
A lovag és a mágikus kard hallatán felcsillan a szeme, ezt a nevet megjegyzem, gondolja magában, mint egy igazi mesében, lovag és a mágikus kardja.
Fuzznak semmit sem mond a név, se a fegyveré, se a lovagé.
- Ha a goblinok banditák, akkor a helyőrség miért nem fogja el őket, miért engedik almát árulni a városban? Főleg télen mérgező almát?
- A helyzet nem ilyen egyszerű - szól egy tünde, elszakadva attól a mütyürtől, amit az asztalnál nézegettek. - A falunak szüksége van az alma csodálatos gyógyító erejére, s minden évben reménykedünk, hogy sikerül szaporítani. A goblinok között van egy értelmi vezető, akinek azért több esze van annál, semmint az értékes gyümölccsel a városba küldjenek egy-két goblint. Szabályos zsarolás, amit csinálnak, mintha váltságdíjat kérnének.
- Illetve miért nem kapják el a gyilkosokat? Ha minden éjszaka támadás éri a kint lévőket, csak egyszer kellene csapdát állítani a helyőrségnek.
- Csak egyet tudunk: ezek nem goblinok - Válaszolja ugyanaz a tünde - És senkinek nem akarózik próbálkozni ismeretlen rettenetek ellen.
- De neked szabad a pálya! - kiált fel egy törp vaskos, repedt üst hangján. A tömegből elismerő hahotázás a találó élc jutalma.
- Miért hívják Hamvasmezőnek, ha élettelen? Nem is 'hamvas' hanem 'hamvakat tartalmazó' mező?
- Pontosan - helyesel az elbeszélő.
Ashardalon neve ismerősen cseng Fuzz fülének.
(Whisper to Fuzz: Miazhogy sőt nagyonis! Ashardalon, a legősibb ismert vörös sárkány! Elmúlt ezer éves, talán több is. Persze nem biztos, hogy ez a valódi neve, de ezen a néven minden valamirevaló bárd, mágus, kutató ismeri. A rossz nyelvek szerint ha valaki hatszor kimondja a nevét, akkor megjelenik. És ha megidézik, akkor nem szokott jó hangulatban lenni; nem mintha egyébként könnyű eset lenne...)
- Vett már valaki almát a jelenlévők közül?
Fuzznak torkaszakadtából kell megismételnie a kérdést, hogy túlharsogja a hahotát. A hangulat ismét elkomorodik, és hosszas hallgatás után végül a tünde szólal meg újra.
- Nem vagyunk olyan gazdagok. Ezek a rohadékok tavaly is ötven aranyat zsaroltak ki belőlünk, a falu jómódú polgárai dobták össze.
A helyeslő hümmögésbe egy ember szól bele:
- Dugaszra bíztuk.
Majd mintegy záróakkordként mélyről jövő, öblös böfögéssel támasztja alá velős mondandóját.
- Több tiszteletet! - dörren rá a mellette álló törp, és könyökét a csaprészeg ember veséjébe nyomja, aki a lökéstől fenékre ül.
Ahogy föláll, a hirtelen támadt üres helyen két lépést a törp felé tántorog, majd ahelyett, hogy megütné, nemes egyszerűséggel telibe hányja a haját (amit még meg is bocsájtana a törp), meg a szakállát (amit már nem). A zömök harcos keze ütésre lendül, de társai pillanatok alatt megragadják a két vállát, és a földtől kissé elemelve négyen tartják vissza.
(Whisper to Eric Thunderfist: A törpök egy kicsit csinálják is a műsort. Igazából a lehányt alak se akarja szétverni a részeg embert, de nyilván presztízskérdés, hogy ilyen helyzetben egy törp nem mutatkozhat béketűrőnek.)
A felszólalások végeztével Fuzz a törp felé fordul.
- Te vagy a döntőbíró, amint azt ígértem, azé az arany, akit választasz, nem szólok bele.
- Hmm - mondja Eric a bárdnak: - Szerintem az kapja az egy aranyat, amit felajánlottál, aki a legjobb legendát tudja elmondani az Iker-Kataklizma és Tölgybucka kapcsolatáról. Vagy ha ilyen nincs, elvezethet minket ahhoz, akitől hallhatunk ilyen legendákról. Alighanem az a különleges alma is összefügghet vele.
- Nem figyeltél??? - kérdez vissza egy középkorú ember, aki a kataklizmát említő férfi mellett áll - A romok az Iker-kataklizma idején süllyedtek a föld alá. Tölgybucka egyébként szerintem akkor még nem létezett.
Az események láttán Fuzz elkiáltja magát:
- Ne durvuljunk, igyunk és vígadjunk!
Majd rákezd egy vidám, de nyugtató hatású dalra, melynek célja, hogy elbűvölje (fascinate), megnyugtassa a korábbi feldühödött törpöt.
A törp némileg megnyugszik és visszaül sörözni.
A részeg összecsuklott, és miközben buzgón hortyogott, egy sarokba húzták, féloldalt, hogy senkit se zavarjon az exkrétumaival.
(Whisper to Fuzz: Köszönjük, hogy megmentette a berendezést. A művész úr körét a fogadós úr átvállalja.)
Eric az éneklő bárd fülébe súgja:
- Kérdezz rá az elfeknél alkalomadtán, hogy miért nélkülözhetetlen a falunak a gyógyító alma. - Majd egy korsó kíséretében a törpékhez megy, egy kis koccintás után feltenni nekik egy hasonló kérdést.
- Ha jól gondolom, az elhangzottakból, az urak idevalók. Ha jól értettem, akkor valamiért ez a gyógyító alma nélkülözhetetlen. Van valami különleges oka, vagy csak egyszerűen nincs elég gyógyító errefelé?
Fuzz egyelőre folytatja a zenélést, hogy fent tartsa nyugalmat, s megvárja, míg a törp odamegy a többi törphöz kérdezősködni.
Megjegyzi, hogy kik voltak, akik hozzászóltak legalább egy mondattal is a Tölgybucka témákhoz, ők valószínűleg helyiek, ez alapján és az öltözködés alapján megpróbálja szűkíteni, hogy hány utazó lehet még a fogadóban.
Illetve megpróbálja kivenni, hogy az elfek milyen műtyűrrel szórakoznak, kétségtelenül úgy tűnik, hogy egyelőre ők a legérdekesebb egyének itt a Thunderfistes törpön kívül.
Eric odamegy, és megkérdi a törpöktől a náluk szokásos stílusban, hogy csatlakozhat-e hozzájuk.
- Ha jól gondolom, az elhangzottakból, az urak idevalók - fordul Eric a törpökhöz.
- Mi igen, de te nem, kölyök. - mondja a "hangadó" közülük. Eric tisztában van vele, hogy nem bántani akarják, hanem ő egy pelyhes szakállú gyüttmönt, akinek még nincs neve ebben a közösségben, hát ragasztanak rá egyet.
- Ha jól értettem, akkor valamiért ez a gyógyító alma nélkülözhetetlen. Van valami különleges oka, vagy csak egyszerűen nincs elég gyógyító errefelé?
- Hogyne lenne.
A bemutatkozás és az ingyen sör után a törpök is közlékenyebbek.
- Nevem Rurik, foglalkozásomra nézve kovács. Ők a fivéreim, Mellorn és Baldric, ők a nővéreim, Pal és Mi. Az meg ott a segédem, Konyak - mutat a szomszéd asztalnál sörözgető húshegynyi emberre.
- A gyógyítónk, Dem Nackle, Pelor papnője. Sokan becézik úgy, ahogy az a részeg Ben nevezte, de szerintünk nem való, még akkor sem, ha nem sértődik meg rajta.
Fuzz próbálja észben tartani a hozzászólókat. Lehettek vagy tízen-tizenketten a mintegy negyven fős tömegből. Ennyi még gombócból is sok, de azért menni fog.
Felszerelés alapján mindössze négy vértes fegyverest pillant meg, az egyik a sarokban fekvő részeg.
Közben kukucsol a tündék asztala felé, és megállapítja, hogy valamit nagyon, de nagyon néznek. Biztos valami nagyon apró dolog lehet, de hogy vajon valami-e, vagy megy-e valahová, azt nehéz kivenni.
OOC - Sörszámlák eddig: (kérem a karlapokon könyvelni: itt előre fizetés van)
- Fuzz: 4 réz
- Eric: 2 ezüst (törpöknek egy gallonos kancsó) 4 réz
- Konyak: 4 réz (vagy kapásból gallonos kancsóval iszik?)
Miután lenyugodtak a kedélyek, Fuzz befejezi a zenélést, s motyog valamit, majd megissza a maradékot a pohár aljáról.
Fuzz összeszedi a cókmókját és odaosonkodik két elf közé, felágaskodik, felhúzódzkodik az asztalon, hogy lássa, mi van ott a két félszerzeten kívül.
- Kedves barátaim, mit játszatok, kockáztok? Esetleg az ismeretlen rettenetek ellen készítetek valami tervet? - kérdi kíváncsian
Legalábbis ez a terve, de észreveszik, s amíg két tünde udvariasan rázogatja a kezét, a többiek villámgyorsan besöprik, akármi is volt az asztalon. Aztán odaengedik a két félszerzet helyére s így meggyőződhet róla, hogy azok mindaddig "az üres asztalt" bámulták.
Felmászni nem szándékozott a két félszerzet helyére, csak felnézni. De ha lett is volna ilyen szándéka, azonnal el is ment tőle a kedve miután észrevette, hogy ki akara zsebelni az egyik elf.
- Hé, mit képzelsz, el a kezekkel! - förmed rá hangosan. - Nem azt várnám egy tündétől, hogy meglopjon, az alapján amit eddig róluk hallottam!
Reméli, hogy elszégyellik magukat - az intimidate hatására
- Éééén? - kérdi a tettes, teljesen ártatlan ábrázattal.
Szép, még a kérdéseire sem válaszoltak, udvariatlan egy népség lett ezekből az elfekből, gondolja magában, még a morcosnak mondott törpök is szimpatikusabbak ezeknél.
Gyorsan át is húz a törpök asztalához, miközben végigtapogatja magát, hogy mindene megvan-e.
Ahogy Fuzz áttapogatja a zsebeit, kiderül, hogy a tíz krétája köddé vált. Biztos aközben, amíg a lúzer elf tolvajt feddte meg, aki történetesen a mai haknizással szerzett pénzt rejtő zsebre hajtott.
Az elf védekező reakcióját szóra sem méltatta, legyen boldog a krétákkal, gondolja.
A törpök asztalától néz vissza az elfekre, megcsóválja a fejét, s csalódottan mondja magának a törpök felé fordulva:
- Ide jutottak egyes tündék! Bezzeg az Iker-Kataklizma előtt... - Aztán hirtelen Eric felé fordul, s a fülébe súgja. - Ha többet szeretnél megtudni Tölgybuckáról és az almákról, tudok egy jó helyet.
Ezzel gyorsan hátat fordít és sietve az ajtó felé veszi az irányt, mert kezdi rosszul érezni magát ezen a helyen a történtek után.
Bő 5 perccel a tudásfelmérő után a húshegyni kovácssegéd feláll, egy jó fejjel szinte mindenki fölé magasodik, és megszólal:
- Ezek a gyilkosok megölték Kand Úrt is! Pár napon belül kimegyek és utánajárok a dolognak. Akinek van vér a puccájában és akar, az velem tarthat. - beszéde közben látszik rajta, hogy erősen ráncolja a homlokát, mintha egy betanult szöveget mondana vissza.
Ezután leül és issza tovább a sörét.
Fuzz már éppen lépne ki az ajtón amikor valaki hangosan megszólal, így megtorpan és visszafordul, hogy megnézze magának a fickót.
Konyak felszólalására a kovács odakiált neki:
- Nyugodj le, Üllő, inkább mutasd meg ennek a kedves messziről jött barátunknak, merre lakik Dem.
Erichez fordulva hozzáteszi, kezével magyarázó mozdulatot téve:
- Azért Üllő, mert olyan kemény. A feje is.
Egy könnyű vértes férfiember kukucskál be az ajtón.
- Érdekes hangfoszlányokat sodort felém a szellőcske, valami almáról, amit rendkívül kedvelek. Mely ékeshangú vendég tudna bővebb információkkal szolgálni?
A nagydarab ember beszéde bár felkeltette Fuzz érdeklődését egy pillanatra, ezért megjegyezte magának, mint akire szükség esetén számítani lehet, de mivel nem nyűgözte le, ezért mégiscsak kilép az ajtón.
Talán a zene, talán a nyári szomjúság csalt erre még egy vándort. Ahogy Fuzz megtorpan kifelé menet, úgy lép be az ajtón a szögecses bőrvértes alak. Finoman ütköznek, majd a muzsikus távozik. Az érkező az út porát illendőn lesöpri magáról, és bátran belép a tömött fogadóba, szemével már a pultot keresve.
A nagy tömegtől nem lát el a pultig, de egy felszolgáló épp arra halad, és kezébe nyom egy hűvösen habzó korsót.
- Négy garas - mondja, s továbbáll, a feltett szándékkal, hogy visszafelé jövet beszedje a pénzt.
Konyak egy húzásra megissza maradék sörét, majd feláll, és Eric felé nézve a következőket mondja:
- Na gyere, úgyis indulni készültem! - ezután anélkül, hogy egyszer is hátranézne, kisétál a kocsma főbejáratán.
OOC - Akkor jelen pillanatban
- Fuzz: kint a pónijával szöszöl
- Konyak: kijött és várja Eric-et
- Eric: még benn
- Laikus: már benn, bár ha a zene tetszett neki, akkor biztos észrevette az épp kifelé tartó Fuzz-t, a jól szem előtt lévő fuvolájával.
OOC - Az túlzás, hogy Konyak várja Ericet. Kap fél percet maximum, ha addig nem jön ki, akkor így járt és Konyak megy tovább.
Eric udvariasan feláll az asztaltól.
- Ha megbocsátotok, megnézem az inasotokat, és akihez elkísér. Remélem, még lesz alkalmunk elbeszélgetni nyugodtan egy jó adag sör mellett. Addig is jó mulatást!
Kisétál "Üllő" és Fuzz után, így valószínűleg éppen csak látja bejönni az új érkezőt és ugyanazzal az ajtókinyílással kilép a szabadba - hacsak a törpék nem marasztalják esetleg egy újabb körre meghívva...