[IC] Kilencedik fejezet - Én kertem, te kerted

[DM Surranó]

Arkus a fejét rázza.
- Nem hiszem, hogy ennél több harcosuk lenne, a tábor emlékeim alapján nem bírt volna el több embert, de meg is nézhetjük - int a kápolnaféle, a bástyánál alacsonyabb, de azért az erőd javánál mégiscsak magasabb, nagyobb, boltíves helyiség felé, ahol a mindennapjaikat élték a goblinok.
- Legföljebb öregekre, kölykökre, asszonyokra emlékezhetsz még, testvér. - mondja Ericnek.

A törpnek eszébe jut, hogy a koboldok területén van még egy koboldok által őrzött szoba, ami mellett elhaladt a társaság Mípó vezetésével, s ahonnan anno goblin beszédet hallottak (akkor Kaolin ismerte fel a nyelvet), az afféle börtöncella lehetett. Harcosok számát illetően hihetőnek tartja Arkus szavait.

A koboldok megfenyegetésére válaszul annyit mond:
- Ha nem adnak rá okot, akkor nem kéne háborgatni őket a saját lakhelyükön. Tölgybuckát fenyegetik? Fenyegették valaha?

Amennyire Fuzz visszaemlékszik, a fogadóban nem hallott semmiféle kobold-incidensről. Konyak, aki legrégebben lakik a környéken, szintén csak annyit tud, hogy a macskája eltűnt, de semmi jel nem mutat a koboldokra, azon kívül, hogy itt vannak.